"Nagy kéréssel fordulok RÁKOSI elvtárshoz:…ártatlanul…szenvedtem 10 hónapon keresztül, ártatlanul és indokolatlanul szenvedett a családom is, de rehabilitálva mégsem lettem, sőt, szabadulásom óta újabb igazságtalan ítéletek sújtanak…Kérem azonban, Rákosi elvtárs, ne értsen félre; én nem azért érzem a Párthoz tartozónak magam, mert a Pártban vannak még olyan személyek is, akiket inkább a becsvágy fűt, mint a lelkesedés a munkásosztály ügy iránt – nem!...azért akarok a Párt tagja maradni, mert ugyanabból a különös anyagból vagyok gyúrva, mint a többi kommunista, …nem tudok másért élni, mint a Párt!...Kérem, Rákosi elvtárs, bízzon bennem, és én nem fogok segítségére méltatlannak bizonyulni…"
„Erjedést, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában… és más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk… az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszerítő erőt lássanak… ily módon a gójok kormányai továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk…"