Elsősorban történészi fórumok s nemzeti szervezetek kötelessége lenne a Tiszaeszláron 1882. április 1-én történt rituális gyilkosság elfogulatlan bemutatása, ezt a feladat azonban az utóbbiak közül az eleve szélsőségeseknek tartottakra, mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Frontra hárul már jó ideje, amelynek szervezésében 2012. március 31-én a település temetőjében emlékeztek ismét Solymosi Eszterre és az ugyanígy világszerte meggyilkoltakra.
Amint rovatunkban a minap rámutattunk, Tiszaeszlár tabusítása korántsem csak az évtizedek óta változatlan médiabitorlóknak köszönhető, hanem legalább annyira az őket jóval megelőző kollektív amnéziának is, a 'tudjuk, mi történt, de erről hallgatnunk kell, nehogy nagyobb baj legyen' jeligéjű, korszakokon átívelő magatartásnak, amelynek jeleként maga Tisza Kálmán miniszterelnök bevallotta, a bizonyíthatóan bűnösöket csak azért mentették fel, hogy a vasútépítésre általuk adott kölcsön visszafizetését meghosszabbíttathassák, továbbá, hogy egy osztrák képviselőnek gróf Andrássy Gyula külügyminiszter szintén ezt mondta.
Erről szólt a 2008 óta hagyományossá vált, Magyar Nemzeti Front (MNF) szervezte tiszaeszlári temetői megemlékezésen hírportálunk főmunkatársa, Ifj. Tompó László, továbbá a Kárpát-medence, azon belül is kiemelten Erdély-szerte nem is olyan ritkán előfordult, a következményektől tartva csak suttogva emlegetett rituális gyilkosságokról Tölgyesi Magdolna a Lelkiismeret 88 Csoport részéről és az ilyen eseteket eleve hazugságpropagandaként eltussolókkal szemben minden lehetséges eszközzel való szembeszállásról Őz János Miklós, az MNF elnöke, megkoszorúzva végül a többi jelenlévő nemzeti szervezettel és mozgalommal (mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Gárda, a Borsodi Gárda és a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőivel) Solymosi Eszter emlékhelyét.
Öröm a médiaelhallgattatás jelentette ürömben, hogy a százharminc évvel ezelőtti gyilkosságot elfogulatlanul ismerők, illetve azt azt még nem, de a hivatalosan hirdetetteket megkérdőjelezők közül évről évre egyre többen keresik fel a hagyománnyá vált MNF-megemlékezést, felismervén, hogy az ilyen gyilkosságok tabusításával egyre inkább nő az 'anti'-k száma világszerte, egyenesen erkölcsi kötelességnek tartva, hogy igenis mindig égre kell kiáltani a költővel, Erdélyi Józseffel az ártatlan vért:
Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
