„…Az ÁVH feladatát csak úgy tudja ellátni, ha beosztottjait törhetetlen hűség, szeretet és ragaszkodás hatja át dicső Pártunk és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs iránt…"

— (Péter Gábor, született Eisenberger Benő, az ÁVH parancsnokának utasítása 1951. május 21.

A hatalom kapott egy kokit. Nem KO-t, de ez a koki is szemmel láthatóan megrendítette, zavarba ejtette a hatalom birtokosait, az ellentábort pedig bizalommal töltötte el.

A szavazásra leginkább azok mozdultak, akik a hatalom ellenegyetlen jelöltre szavazhattak. Az ellenzék alkalmi összefogása - amit nem lehet egyszerűen lebaloldalizni, lekommunistázni többek között azért, mert ez a másik oldalon „nemzeti jobboldalt” feltételez, ami ténylegesen nincs – a két-párti politikai váltógazdaság lehetőségét vetette föl. A politikai váltógazdaság azonban nem oldhatja meg a társadalom valódi gondjait, ha az összefogásban résztvevő szervezetek nem tudnak helyes diagnózist adni, majd utat és célokat felmutatni az irányt és bizalmát vesztett magyar társadalomnak. (Nagy valószínűséggel ez az oka annak, hogy a szavazásra jogosultak többsége otthon maradt. Igen beszédes adat, amivel az elemzők nem foglalkoznak: Nem szavazott 52%! Mintha nem is létezne a több mint négy millió magyar állampolgár, akik látványosan nem éltek a rendszer által kínált politikai jogaikkal.  A választás eredménye nagyon jó mutatja: hiába a propaganda, nem áll Orbán és a Fidesz-mögött egységben az ország egyharmada sem.)

A hazai, úgynevezett ellenzéki pártoknak már a nevük elárulja, hogy komoly eszmei-ideológiai alapokkal nem rendelkező politikai szervezetek, többnyire tagság nélküli média-pártok. Párbeszéd? Demokratikus Koalíció? Momentum? Jobbik? Lehet Más a Politika (LMP)? Szinte csak az alkalmi összefogás volt az egyetlen igazán elismerésre, sőt dicséretre méltó cselekedetük. Propagandájuk ugyancsak egy-két szavas: A korrupt Fidesz lop, csal, hazudik. A MŰKÖDÉSKÉPTELEN politikai rendszerről, a FENNTARTHATATLAN pénz- és gazdasági rendszerről, az IGAZSÁGTALAN tulajdon- és elosztási viszonyokról, a megkérdőjelezhető szövetségi rendszerről szót sem ejtenek. (A Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ), és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) is eredendően internacionalista pártok. Az MSZP legalább nevében őrzi még a magyart. A többi párt, vagy pártszerű képződmény egy-témás, meglehetős eszmei zűrzavarban.)

Mára teljesen világos: az emberiség globális problémáira helyben kell a megoldást megtalálni. (Ne jöjjön senki a háttérhatalommal, meg világkormánnyal! A világ egy központból nem irányítható!) A 2019. október 13-i hazai önkormányzati választások meggyőzően bizonyították, ha eljön az óra, eljön az ember! Ahol lehetőség adódott fölemelte a helyi közösség a fejét, és VÁLASZTOTT is! (Nem tudom, ki vette észre! Magyarországnak október 13-tól új fővárosa vaaaaaan! Vigyázó szemünket vessük Miskolcra!)

Mivel a jelenlegi hatalomnak nem természete a megértés, együttműködés, sokkal inkább bosszú- és revansvágy, várható, hogy mindent bevet a neki nem tetsző önkormányzatok ellehetetlenítésére. (Várható, hogy pl. az önkormányzatokat pénzmegvonással ADÓSSÁGCSAPDÁBA csalják! Demszky már jelentkezett is közvetítőnek.)

A polgármester a testület foglya, a képviselő-testület és az önkormányzati hivatal az Önkormányzati Törvény foglya, azaz a kétharmados hatalom kiszolgáltatottja. A totalitárius állammal szemben ki kell harcolni a minél szélesebb körű önkormányzást, érvényesíteni a szubszidiaritás elvét, azaz pl. vissza kell szerezni és nem engedni el azokat a feladatokat és hatásköröket, melyekre van helyben megoldás. A szubszidiaritás elve alapvetően ellentmond a globalizációnak és a világkormánynak! A jövő a lokalizáció! Ennek megfogalmazására és érvényesítésére politikai szándék kell, és politikai szervezet, ami vállalja és programjává teszi ezt.

Meggyőződésem, hogy a teljes hazai politikai palettát átfogó nemzeti, szocialista, zöld KOALÍCIÓ a jövő útja.

Nemzeti: A nemzeti közösség érdekeit képviselő. (Ma már a „nemzeti” a Fidesz jóvoltából szitokszó.) Szocialista: Igazságos tulajdon és elosztási viszonyokat megvalósító. (A szocialista pártok jóvoltából hamisan cseng.) Zöld: A természet megújuló-képességéhez igazodó gazdaságot, és a Föld eltartó-képességéhez igazodó népesedéspolitikát követő. (Mivel nem átfogóan, teljes mélységben tárgyalják a problémákat, a zöld-mozgalmak sokat veszítettek a hitelükből.) Koalíció –a fenti rendező-elveket képviselő politikai szervezetek tömörülése. Nagy kérdés: Van-e esély új, hiteles tartalommal megtölteni ezeket az ideológiákat a következő választásokig. Én nagyon benne lennék…

Így láttam a helyzetet 2019. 10. 17-én.  Király B. Izabel