A 2014 –évi választásokra

A 2014-es választások rövid, de annál mozgalmasabb kampányára alapozva foglalom össze és írom le nagyon aktuális gondolataimat. A 20. és a 21. század tudatos szemlélőjeként és megélőjeként veszem a bátorságot, hogy a kampány középpontjába helyezett híres Öszödi Beszéd nyilvánosságra kerülése történetének a magam tapasztalataira és következtetéseire alapozott mozaikképét, összerakjam és borítékoljam. Borítékolom, mert az igazi történésekhez való közel-állását csak későbbi idők igazolhatják. Tehát a saját verzióm:

Az igazi történések elferdítése a politika sajátos természete miatt mind a jobboldali, mind a baloldali résztvevők érdekében állt, természetesen eltérő indokokból és eltérő mértékben. A valóság elferdítése ; szépítés nélkül a hazugság hálója tehát esetünkben mindkét oldalon beszövi ezt a választást, és ez engem elszomorít, az őszinte szívvel várt sikerek reménységét erősen csökkenti.

Az öszödi beszéd elhangzott! Ennek előzményeiről is van kialakított véleményem, de most csak a nyilvánosságra-hozás körülményeire szorítkozom, ez a gondolkodás tárgya. A rosszhírű házból való kiszivárogtatás személyeit sem kívánom találgatni, de azok csakis az MSZP-ből kerülhettek ki. Pécsiekhez mindazonáltal biztos van köze. Fontos az, hogy szeptemberi napokban ezt a FIDESZ-nek akarták juttatni, erre több bizonyíték adódott. Itt kitérek arra, hogy 8 évvel a történtek után bevetették a néhai Rózsa Florez Eduardó személyét, nos, ő, mint pártokon kívüli közvetítő nagyon is beleillik a képbe, de mivel rejtélyes, sokakra szégyenletes halála miatt ő ezt az esetet sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, fogalmaim szerint már a nevének felvetése is ízléstelen.

Visszatérve konkrétan a történethez; szeptember korai napjaiban a FIDESZ nagygyűlés szervezését jelentette be szept. 24.-re a Hősök terére. Erre utalva Orbán Viktor egy erdélyi városban politikusnak nem ajánlatos óvatlansággal bombasztikus hír-robbantást helyezett kilátásba. A nagygyűlés bejelentése az egyik kézenfekvő bizonyíték, mert a FIDESZ ezen kívánta volna ismertetni a kiszivárogtató személyek által kezéhez juttatott, a működő kormányra nézve súlyosan kompromittáló dokumentumot. Ez valóban bombaként hatott volna, és a végeredményt tekintve teljesen mellékes, hogy baloldali személyek, vagy az előbb említett közvetítő által került-e a birtokukba. A másik bizonyíték ennek az eseménynek a kudarca. A szeptember 24.-i vasárnapon a Dunántúl vasútvonalairól nagyszámú utas érkezett. Nem is nagyon csodálkoztak a fogadásukra rendelt rendőri készültségen, ezt megszokhatták. Én viszont, mivel ott lakom, igyekeztem őket tájékoztatni, hogy a rendezvény okafogyott, dugába dőlt, mert erről a rendezők már senkit sem tájékoztattak. Az elmaradás okaként valakik által kilátásba helyezett robbantások hírét terjesztették… Ezen a vasárnapon ezért volt az előző héten tapasztaltnál sokkal több ember a parlament előtt.

Az eset kétféle közhelyet jelentő fordulattal tehető világossá. Az egyik az, amikor a ravaszabbik kiénekelteti a sajtot a holló szájából, a másik a vívósportban ismert elővágás bevetése; tehát egy héttel előbb, azaz szeptember 17.-én nyilván az MSZP, konkrétan Gyurcsány Ferenc által megrendezett összejövetel a parlamenthez, természetesen a leplezett alamuszi módszereivel. Ugyanekkor született Tv-ostrom terve is –hogy majd megunják, hazamennek-. Valódi célja ugyan nem a megunás, hanem nagyon kemény eszközökkel igenis a megfélemlítés célzatával rendezett drámai előadás. Ez magyarázza a rendőrség ellentmondásos részvételt is. A Főszervező /Gyurcsány/ által manipulálva egy része a Zoltán utcába zárva, másik része a helyszínen az emberek között a be nem avatottak zavarával küzdve játszotta az alárendelt szerepet. Hiába a „nincsenek elegen” jelszóval a helyszínre toborzott emberek és a helyszíni közvetítés által sokkolt tévénézők, a történet nem a forgatókönyv szerint alakult. A végső „megunáshoz” még sok aljas trükköt és rendőri attakot kellett alkalmazni.

Ezeket a napokat sokan szerették volna 1956-tal pozitív értelemben összevetni, ám hasonlóság szerintem csak abban van, hogy a szervezők kezéből hamarosan kicsúszott az irányítás, az nagyobb részben a hatalommal elégedetlen tömeg oldalára került. Már-már nem a beszervezett, vagy alkalmi szónokok , csupán az egyformán gondolkodó emberek erőt adó együtt-léte adta a napok igazi töltetét. Mivel a hatalmi erőviszonyokat irányítók türelme elfogyott a szűnni nem látszó tüntetések láttán, -4 hét után a szervezett elsorvasztásban a FIDESZ is tevőleges szerepet kapott, ha ez jóhiszemű feltételezésem szerint esetleg nem is volt ínyükre való.

A tények: október 15.-én a FIDESZ a tér északi oldalán felállította az ellenszínpadát, esténként más-más vezető személyiségük előadásával. Bár a FIDESZ-t hallgatók soraiból sokszor elhangzott a „fogjunk össze” bekiabálás, az teljesen hatás nélkül maradt. Ha valaki látott a legelőn birkákat- a terelőkutya megjelenésére a szemek,- mint a napraforgó virága a napra,- csakis a kutya irányába szegeződtek. E napokon itt sem volt trendi az északra beállított hallgatóságnak akárcsak kacsintgatni is a délnyugati irányba a tűntetések színpada felé. 20.-án pedig elhangzott a kérés, az ünnep miatt függesszük fel a gyülekezést. Az ünnepi eseményen az Asztóriánál Orbán Viktor fontos bejelentést tesz majd a folytatásra vonatkozóan. Ez lett a „majd megunják” végjátéka. A téren ideiglenesen letelepedett tüntetők leszerelése bár ugyanolyan aljas, de sokkal keményebb és fájdalmasabb módszerekkel zajlott, de ez külön téma. Elég az, hogy a felszólításra otthagyott személyi tárgyaik visszakapása helyett 3 nap múlva a szervezett levadászásuk zajlott és sok későbbi megalázó tortúra, amiről a FIDESZ-nek is tudnia kellett. Azért körzött a beszédek hallgatását is akadályozó helikopter a fejünk fölött, hogy ráfoghassák, az alig 200-300 méterre folyó csatazajról nem volt tudomásuk. Az erről jóhiszeműen hírt vivőket is durván elverték a tribün közeléből. A „csendes, békés” hazatérés érdekében nekünk pedig háromszoros utat kellett megtennünk, míg a FIDESZ prominensei a rövidítő úton, az Erzsébet hídon Budára vonultak. Miközben a helyszínről nem elég sebesen iszkolókat pedig a rendőrök nagy igyekezettel terelgették kordont alkotva a Deák tér irányába, a csatatér felé. Eddig a szorosan vett történet.

Az eseményekhez annyit fűzök, hogy ez már nem a FIDESZ kudarca csupán. Az nem annyira bántana. Annál sokkal nagyobb kár nekünk, akik csak e mögé a párt mögé állhatunk, nincs sok választásunk. Én is végighallgattam a FIDESZ minden előadóját abban a reményben, hogy a tüntetések céljának elérésére ez a párt rásegít, de minden nappal ez a remény csak fogyott az eseményeket és a beszédeket látván, hallván. Az elhangzott beszédek nem kapcsolódtak a megelőző hetek élesen kritikus és változást követelő tematikájához, és inkább FIDESZ propagandának hangzottak. Ez a hét előre vetítette a végkifejletet. Csak utólag fogalmazódott meg bennem, a jobboldalinak mondható tüntetőket a FIDESZ a maga eszközeivel leszerelte. Én a jobboldali jelzőt magamra nem is fogadom el, azt a pártokra hagyom, én csak/?/ magyar vagyok. Bocsánat a profán hasonlatért, hogy magyar nagyhétnek reméltem ezeket a napokat, aminek a pénteke után nem jött feltámadás. „Még biztosabb, nagyobb arányú győzelem a cél”! Valóságban ez eredményezte a teljes felelősség és gát nélküli, idegen érdekeket is kiszolgáló szabadrablás 2-3 évét, amivel még lejjebb süllyedtünk. Persze az egész 8 év felelősségéről is beszélhetnénk,mert az MSZP a MIÉP kárára történő választási csalás miatt győzött pár mandátum-többlettel 2002-ben, és az újra-számlálást mindkét párt közös megegyezéssel megakadályozta. Az országot lezüllesztő Gyurcsány-, majd Bajnai-kormány után a 2010-es év utáni sikerek , a kölcsön-visszafizetés örömteli és dicséretes, de az csak későbbi kompenzálás, ami nagy árat követelt. Bizony ezt nem a FIDESZ, MI fizettük meg! Ezt Orbán Viktor is hangoztatta, amit jó volt hallani, mindenképpen a javára írható, de a lényegen nem változtat.

Józan eszemmel tudom- a világpolitika tendenciáinak ismeretében- mik az államok vezetőinek lehetőségei. Mégis! Az a párt, amelyik csak azt mondja, mit nem lehet csinálni, nos az ne vállaljon kormányzást. Igenis, akkor annak a lelkes, elszánt tömegnek csak egy kis biztató lendületet kellett volna adni a gyalázatos módszerekkel való leszerelés és ünneplésében megalázása helyett, és az előre hozott választást kikövetelni még az idegen eredetű ellenérdekek nyomása közepette is. Hiszen ez nem volt ördögtől való, nem irányult hatalom-megdöntésre, csak az ország-kirablásban tobzódó, az öszödi beszéd ismeretében a hatalmat csalások árán bitorló lejárt szavatosságú vezetés ellen. Most már persze csak azt tudom, ez egy elszalasztott lehetőség, ez most a múlt…

Azt is tudom, hogy a folyóba sem lehet még egyszer ugyanabba vízbe lépni. A Forradalom után ötvenpár évvel a hőn óhajtott radikális tisztító változások fő akadálya éppen a körülményeket elszenvedő társadalom maga. Mondják, a 40 év! Igen, van egy réteg, akinek a segély elegendő volt talán a kocsmában forgalmazott kannás borra, és van egy réteg, akiknek a pancsettás, tintahalas, királyrákos jóléte miatt nem áll érdekében a mégoly büdös állóvizet felkavarni. Jó, hogy nem folyt vér, /persze!/ áltató szöveget hangoztatják, megalkuvók, és „keresik” a boldogító pénzt a módszerekben esetleg nem is finnyásan válogatva. Vannak persze, akik esetleg akár önhibájukon kívül még saját körülményeiket, lehetőségüket sem látják át. De van egy –hitem szerint- nagy és jelentős- réteg, amelyik a lehetőségekhez alkalmazkodva tartja felszínen magát és családját, összeszorított fogakkal, néha ökölbe ránduló kézzel, de igenis várja a radikális, tisztító változást! Remélem, közülük sokan megérik a borítékbontást, ami egy megkésett elszámolás része lehet. Ezekre az emberekre gondoltam, mikor ezeket a gondolatokat leírtam, és kívánok nekik és utódaiknak ebben a hazában boldog, szép jövőt!

dr. Nagy Ferencné

Nyugdíjas villamosmérnök

Budapest 2014-03-09

Your rating: None Average: 5 (1 vote)