Tóth Ilona: Ébresztő


Mivé lettél Árpád büszke népe?
Mivé lettél nemzetem, ó magyar?
kardodat kezedből mért tevéd le?
Háborút már többé nem akarsz?

Meghátráltál a gyáva csőcseléktől,
Örök szégyen, gyalázat ez reád,
Ki eddig védted viharban, vészben
Most már veszni hagyod hazád?

Szemed lehunyva, kezed megláncolva,
Idegen kéz szántja földedet,
Furfang, cselszövény uralkodik rajtad,
Meddig tűröd még ezt a helyzetet?

Idegen nép dúlja fel otthonod, 
kinek robotolsz? Magad sem tudod?
Veszélyben léted, életed,
S nincs készen tartva fegyvered?

Ha elástad is a csatabárdot
A rozsda szét nem marja ott,
Ébredj magyar! Tűzd dárdád hegyére
A dicső, szent, zöldszínű lobogót!

Akkor méltó leszel majd őseidhez,
Ne csüggedj árva nemzetem, magyar!
Kardot a kézbe, Isten veled lesz!
S áldott a haza, mit oly sok szív akar.

 

(A koholt vádakkal halálra ítélt és 1957. június 27-én kivégzett
Tóth Ilona ezt a verset 1946. július 21-én, 14 éves (!) korában írta.)

                                                                                                              

No votes yet