2017. október 23. ASTORIA

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az 56-os hősökre emlékezvén megoszthatom gondolataimat veletek.
11 évvel ezelőtt szeptember 17 –én nyilvánossá tették Gyurcsány igazmondó beszédét. Felháborodásomban a Kossuth térre rohantam. Már egy-két hazafit szintén oda húzott a szíve, nem sokára többen lettünk.
Még nem tudtuk, hogy hogyan tovább? Abban egyet értettünk, hogy ezt a gyalázatot szó nélkül nem lehet tűrni! Az események kísértetiesen hasonlítottak az 56-os kezdetre. Ugyanazzal a módszerrel ismétlődött a láthatatlan háttér hatalom forgatókönyve. Másnap már elkezdődött a rendőrterror az utcákon. Saját szememmel láttam, ahogy a lányokat, fiúkat a Margit hídnál ütlegelték, kergették a körúton, majd a Nyugati felé szorították a fiatalokat. Mindannyian őrzünk elszomorító emlékeket a terror tobzódásáról, mely október 23-án csúcsosodott.

Egy ide illő mondat Szolzsenyicintől:
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív:
                                             L E L K I I S M E R E T

Mindazon hősök előtt, akik életüket áldozták hazájukért, az ártatlanul kivégzett Tóth Ilona  „ÉBRESZTŐ” c. versének két versszakával tisztelgek.
E versét 14 évesen  írta:

„Mivé lettél Árpád büszke népe? Mivé lettél nemzetem, ó magyar?
kardodat kezedből mért tevéd le? Háborút már többé nem akarsz?
Meghátráltál a gyáva csőcseléktől, Örök szégyen gyalázat ez reád,
Ki eddig védted viharban, vészben Most már veszni hagyod hazád?”

A II. világháború után sokan nem nyugodtak bele a „felszabadításba”.A felszabadítók soha nem használták ezt a szót, ők úgy mondták,hogy  „elfoglaltuk”.  Majdnem minden magyar családban volt áldozat. Így a mi családunk sem volt kivétel. Távolabbi baráti köröm sorsa sem volt különb.  A háború előtti ifjúság hazafias neveléséből alakulhatott ki az 56-os ellenállás. Sok- sok történetet tudnék mesélni az akkori fiatalokról, akiket példaképül lehet állítani a mai fiataloknak.

Tóth Ilona bűnperét 1957-ben együtt tárgyalták Obersovszky Gyula íróval. Aki ellen az „IGAZSÁG” c. folyóirat megjelenése miatt emeltek vádat.
Izgatás bűntetteként, és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt a vádlottakat halálra ítélték.

1986-tól ismertem Obersovszky Gyulát, sok mindent mesélt tragikus életéről. Három gyermeke volt, s míg börtönben ült, felesége ahhoz az ügyészhez járt kegyelmi kérvénnyel – aki Őt halálra ítélte.                     

Tragikus sorsát még tetézte, hogy felesége hozzáment ehhez az ügyészhez -- aki majd felnevelte Gyula három gyermekét.

Egy alkalommal így kezdte mondandóját: - Képzeld, lehet, hogy köztársasági elnök leszek!  Hát nem lett, mert Göncz Árpádot jelölték. Akit a börtöntársai és Gyula is csak árulónak és patkánynak nevezett. Köztársasági elnökként Göncz behívta Gyulát és mondta Neki:  -- Gyula rehabilitálunk Téged. Válasza: -- Ti engem?  Esetleg én titeket!

A 90-es évek elején Tőle hallottam dörmögő rekedt hangján a Vádbeszédet. Nekem ismerősen csengett mikor Wittner Mária 2001-ben elmondta parlamenti beszédét, mely a Vádbeszéd volt.

Megemlítek  egy-két vádpontot:

„-Vádolom őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is.

--Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében.

--Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az AVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.

--Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében.

--Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.

--Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket.

--Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.

Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy Nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.
Itt teszem fel a kérdést, milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?
Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.”

Családunkból egy történet.  Keresztanyám  Perjésy  Ildikó 1951-ben államrend megdöntésére  irányuló  szervezkedésért több társával együtt ítélték el. –   Őt 10 év börtönre ítélték, többiek életfogytig tartó fegyház, halál – röpködtek e súlyos ítéletek a fiataloknak. Valamilyen csoda folytán 56 tavaszán szabadult 26 évesen. Az 56-os események sodrásában férfiasan helyt állt, a Gyűjtőfogház szabadításánál Ő volt az egyedüli nő.

1956. október 31-én 150 fegyveressel, két harckocsival és 3 tankkal mentek kiszabadítani a politikai elítélteket a Kőbányán levő Gyűjtőfogházból.

 Szakáts Tibor, ki szintén politikai elítélt volt, mesélte, hogyan törték ki a váci fegyház egyik ajtaját. Egész nap egy paddal rohantak az ajtónak, mint a faltörő kosok, mire sikerült átszakítani. Újpestre érkezvén kezdték keresni egymást a volt elítéltek, így kezdődött szerveződni az újpesti csoport, akik elindultak a Gyűjtőfogházhoz társaik szabadítására.

„SZABADULÁS A KŐBÁNYAI GYŰJTŐFOGHÁZBÓL”

10  Politikai elítélt emlékezéséből részletek:   www.lelkiismeret88.hu

„ A Gyűjtő főkapujához két harckocsit állítottak és az ágyúkat az épület felé irányították. Ezt követően Péterfi Miklós vezetésével, fehér zászlóval, a tisztek és a fegyveresek bevonultak a börtönbe. Bakondi Lajos alezredest, (ismerős- e név?) a Gyűjtő megbízott parancsnokát keresték. Álmából ébresztették fel, majd követelték tőle a politikai rabok szabadon bocsátását, a kivégzések leállítását. Bakondi közölte velük, hogy a Legfőbb Ügyészség küldöttei már megkezdték a foglyok felülvizsgálatát, és folyamatba van az elbocsátásuk. Elmondta a felkelőknek a parancsnok azt is, hogy tudomása szerint a börtön területén nem tartózkodnak ávéhások, legfeljebb ÁVH-s sorkatonák őrként teljesítenek szolgálatot. Kijelentette: a Péterfiék által terjesztett hír nem felel meg a valóságnak: a forradalom során eladdig senkit nem szállítottak be a Gyűjtőbe, és nem  is szándékoztak kivégezni. A parancsnok tagadta, hogy politikai foglyokat tartanának fogva az épületben és váltig azt bizonygatta: az elítéltek többsége háborús és népellenes bűnös. Rajtuk kívül természetesen köztörvényes bűnözőket is őriznek.
Péterfi ezt követően Bakondi alezredes tudomására hozta, hogy amennyiben ő maga és felkelő társai 20 percen belül nem hagyják el az épületet, a megállapodás értelmében, a különböző nehéz- és könnyű fegyverekkel megkezdik a börtön ostromát.
Amíg Péterfi és társai az elhárító tisztek megbilincselésével voltak elfoglalva, az épületbe betóduló felkelők fegyverrel kényszerítették az őröket a cellák kinyitására.”

Még egy epizód Perjésy Ildikó keresztanyámról.:„ Mi készenlétben álltunk, az ultimátum lejártával támadtunk volna, közben valaki jött és hírül adta, hogy Péterfiék bent a börtönben nyitogatják a cellákat, így mentem be én is. Akkor már sokan voltak a csillag középben is. Először láttam Újhegyi Lalit, aki mindig engem akart kiszabadítani csapatai élén, s nehezen emésztette meg, hogy én szabadítom ki őt.”

Hová lettek az újpestiek és a 150 fegyveres hajnali 3-kor?
Perjésy: „Magunkkal vittük az elfogott ávósokat és reggelre leszereltük.
A fegyvereket visszaadtuk, amit szintén sajnálok.”

Luka: „Esztergál Pál az irodán igazoltatott, míg én a rabok között a folyosón beszélgettem, hol egyikkel, hol másikkal. Négy óra felé odajött hozzám egy apró vékonyka öreg rab. Kétségbeesett hangon panaszkodva, hogy őt kétszer is átugorták. Kérdésemre, hogy hívják, bemutatkozott: Dövényi Nagy Lajos, sem a D-nél sem az N-nél nem hívták. A cikksorozatáért 11 éve volt börtönbe.  45 óta ült, nem mentem vele az irodára, mert gondoltam, ez az átugrás nem véletlen. Izgatásért 11 év börtön nekem elegendőnek látszott. Karon fogtam és kikísértem a börtönből, vissza akart jönni, mert nem volt igazolványa, lebeszéltem róla.”

Ha jól belegondolunk a legsúlyosabb 1200 politikai fogoly alig 48 órával előbb szabadulhatott, mielőtt az orosz tankok megszállták Budapestet. A váciak öt nappal hamarabb törtek ki a börtönből, az ő bajtársiasságuknak köszönhető, hogy ezt a veszélyes akciót, a gyűjtőbeli rabtársak kiszabadítását véghezvitték. Egyértelmű, hogy a kiküldött bizottság nem sietett a szabadítással. Ha mindenkinek a bérét számfejtik, az 1200 rabnak talán a fele, vagy még többen november 4-én a börtönben maradtak volna.

A megtorlás nem maradt el Péterfi Miklóst kivégezték.
A szabadító csapat több tagja november 4. után nyugatra távozott
.

A kollaboráló bíróság tagjait a mai napig nem vonták felelősségre.

Nem engedhetjük meg, hogy a magyar társadalom emlékezetéből kivegyék ezt a történelmi igazságtalanságot, és hamis képet mutassanak fel a Kádár – korszakról.
Nem nézhetjük tétlenül, hogy a bűnösök és utódaik hősként tetszelegjenek, míg az áldozatok emlékét, a felejtés, nem egy esetben mocskolódás tárgyává teszik.
És nem hagyjuk a feledés homályába merülni azt sem, hogy az elszakított területeken élő magyarság – különösen Erdélyben most Romániában – milyen megtorlásokat szenvedett el a magyar forradalom és szabadságharc eltiprása után. pl. Bartis Ferenc, aki 7 évet sínylődött börtönben, megkínozták, szöget vertek a fülébe.

A rendszerváltás csak akkor jön létre, ha a bűnösöket elítélik, és a parlament helyett a börtönben ülnek!
Ezért követeljük az elszámoltatást!

Követeljük a hazafias érzelmű fiatalok üldözésének megszüntetését!

Budaházy György és társai ellen a mai napig folyamatban levő koncepciós perben az igazság győzedelmeskedjen, mivel a vád nem bizonyítható.
Követeljük, hogy szabadon élhessenek!
56-os Bajtársaimnak  /Bartis Ferenc/               „ Győzelemre vigyen minden lépted!
                                                                           Fejet föl! Mellet ki! KÉZ A KÉZBEN
                                                                           Tilos kihalnod, HŐS NEMZEDÉKEM”

Tölgyesi Jánosné
Lelkiismeret’88.E.
       elnöke

No votes yet