„Erjedést, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában… és más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk… az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszerítő erőt lássanak… ily módon a gójok kormányai továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk…"

— (Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei VII. Jegyzőkönyv)

Történeti áttekintés

 A magyarság gondolkodó kisebbsége alighanem Petőfivel érez együtt, aki kárpát-medencei "szerencsés megmaradásunkról" így vélekedett.

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak

Árpád szabad harcos népét szolgasorsra vetette és máig (!) hatalmában tartja az ármány, az idegen hódítók fegyvere, a judeo-keresztény vallás szellemi béklyója, a történelemhamisítás és a jogászi csűr csavarás. Itt és most a két utóbbiról lesz szó.

Január 31-én jelent meg "elvetemült" írásom a szentkorona tanról [amelyet  épp most fazoníroznak a sokkal fennköltebben hangzó "szentkorona eszmévé" az írástudók]. Írásommal nem voltam megelégedve. A cikket az indulat szülte, amit így fejeztem ki. "Ami miatt váltig bosszankodom az a makacsul hirdetett,  történelmi jogi és erkölcsi értelemben vett hazugság, hogy az 'istváni állam' szerves folytatója, örököse az 'árpádi államnak' és magába olvasztva annak jogrendjét továbbfejlesztve megőrizte azt."

A cikk folytatása az alábbi linken tekinthető meg:
https://www.szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Gyaszmagyarok/NEVTELEN.htm