"Nagy kéréssel fordulok RÁKOSI elvtárshoz:…ártatlanul…szenvedtem 10 hónapon keresztül, ártatlanul és indokolatlanul szenvedett a családom is, de rehabilitálva mégsem lettem, sőt, szabadulásom óta újabb igazságtalan ítéletek sújtanak…Kérem azonban, Rákosi elvtárs, ne értsen félre; én nem azért érzem a Párthoz tartozónak magam, mert a Pártban vannak még olyan személyek is, akiket inkább a becsvágy fűt, mint a lelkesedés a munkásosztály ügy iránt – nem!...azért akarok a Párt tagja maradni, mert ugyanabból a különös anyagból vagyok gyúrva, mint a többi kommunista, …nem tudok másért élni, mint a Párt!...Kérem, Rákosi elvtárs, bízzon bennem, és én nem fogok segítségére méltatlannak bizonyulni…"