„A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket… Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján… Aztán bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk… valami hiányzik belőlünk: a bátorság az önismeretre.”

— (Féja Géza: Visegrádi esték)

 

150605 Louzouer templomDeath to the Jews – La Morte aux Juifs

A Centre-Val de Loire (ejtsd: szantrövaldöloár) megyének a Loiret (ejtsd: loáré) járásában a La Morte aux Juifs (Halál a zsidókra) –  (ejtsd: lámortózsüif) nevet viseli egy tanya a Louzoueri (ejtsd: luzueri) út mellett. Közigazgatásilag Courtemaux (ejtsd: kurtömó) faluhoz tartozik.

A név a közeli Chantecoq (ejtsd: sántökok) faluban történt pogrom emlékét őrzi, mely „Jó János” (Jean le Bon - ejtsd: zsánlöbon) király (1319-1364) alatt történt 1353-ban. Már apja – IV. Valois Fülöp (1293-1350) – az 1340-es években igazságot szolgáltatott azokkal a zsidókkal szemben, akik a kínzások alatt bevallották, hogy megmérgezték a kutakat Buis – les Baronnies, Valence, La Tour-du-Pin, Pont de Bellevoisin-ben. Közép-Franciaország csaknem minden tartományában pogromokat rendeztek, volt, ahol 6000 zsidót öltek meg.

Jean le Bon idejében a 100 éves háború nyomorba döntötte az országot, amihez hozzájárult a sok millió áldozatot szedő nagy pestisjárvány. Mivel a király nemcsak vereséget szenvedett az angoloktól, hanem még a fogságukba is esett, politikai válság kapott lábra. A párizsi nép és a vidéki parasztság elégedetlensége éhség- és nyomorlázadásba torkollt: - fellázadtak nemes uraik ellen és megtámadták azok családjait, megerőszakolták asszonyaikat. Kezdetét vette a középkor egyik legnagyobb parasztlázadása (a Jacquerie. Ejtsd: zsákri).

150605 Louzouer templomCourtemaux, Chantecoq és vidékének birtokosa – 1328-ban Bourgogne Jeanne (ejtsd: burgony zsánn), a Valois – dinasztia rokona, később a navarrai király - feltehetően a háborús viszonyok miatt -  úgy döntött, hogy megemeli a mindenki számára kötelező, külön-adókat. A zsidók azonban ennek a megfizetését nem vállalták, hivatkozással sajátos vallási előírásaikra. Viszont a rájuk kivetett adót is a helybelieknek – nem zsidóknak – kellett volna megfizetniük. Nem voltak előnyös helyzetben a pénzkölcsönzésből üzletelő zsidók sem. Ennek az eredménye lett az, hogy fellázadtak ellenük is és több, mint 50 zsidót megöltek ezen a településen.

A parasztlázadást végül a nemesi hadak leverték és rettenetes bosszút álltak a lázadókon.
A zsidókat pedig VI. Károly király 1394-ben kitiltotta Franciaországból.

Először a Rasszizmus és Antiszemitizmus Elleni Liga fordult az állami szervekhez a tanya nevének a megváltoztatása ügyében. Akkor többen megpróbálták a nevet másképpen kiolvasni (La mare aux Juifs, La Marais aux Juifs / = zsidómocsár/, Marc aux Juifs / = zsidó márka/), mondván, hogy egyszerűen elírták valamikor, de ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel. Azért sem, mert az 1775-ben nyomtatott  Cassini – térképen tisztán olvasható, hogy Ozon Péter birtokos településének  ez a neve: La Morte aux Juifs.

3181977-ben és 1980-ban megpróbálták a lakosságot rávenni arra, hogy önként változtasson nevet, de ez nem sikerült: ők a történelmi név mellett maradtak, aminek szerintük nincs köze semmilyen, 20. századi, ordas eszméhez.

1993-ban azonban az állami szervek elvették a tanya névhasználatát azzal, hogy közigazgatásilag összevonták Courtemaux faluval. Postai címük a „Louzoueri út” lett. A tanya neve azonban megmaradt, még ha hivatalosan nem is használták. Ezért a Wiesenthal Intézet 2014-ben nyomást gyakorolt a település vezetésére, hogy változtasson nevet. A lakosság a javaslatot visszautasította azzal, hogy az antiszemitizmus vádja nevetséges a névhasználat miatt. A belügyminiszter, az államtanács döntött arról, hogy a la Morte aux Juifs helyett a tanya hivatalos neve ezentúl: La Mare-aux-Geais ( = Szajkómocsár - Ejtsd: lámárózsez). Ezt a nevet 1982-ben találták ki.

Az országos, sőt a nemzetközi sajtóban is vita bontakozott ki arról, hogy át kell-e keresztelni a település nevét? A többnyire liberális sajtó a Wiesenthal Intézet érvelését tolmácsolta: - hogyan lehet ilyen neve egy településnek Franciaországban, amely 70 éve felszabadult a nemzeti szocializmus alól és hogy-hogy nem veszik észre, mennyire sokkoló ez az elnevezés?

330Kevesebbet közöltek a helybeliek véleményéből, miszerint ez az elnevezés mindig létezett, visszamutat a középkorra, vagy még régebbre, ezért tiszteletben kell tartani. Kifejezték ragaszkodásukat – még 2014-ben is – hogy akár nem hivatalosan, de megőrzik a település nevét, mert az a település történetének egy fontos eleme. (Madame Marie-Elisabeth Secretand, Courtemaux polgármester asszonya)

Rousso Henri és Conan Eric történészek abszurdnak minősítették ezt az átpolitizált vitát, amit semmiképpen sem lehet összefüggésbe hozni a tegnapi vagy mai fasizmussal. Ugyanakkor liberális újságírók azt fejtegették, hogy a név, mint jelszó, zsidógyűlöletet és gyilkos indulatot generál. Attól félnek, mi lesz, ha Párizs utcáin ezt kiáltják? Volt, aki javasolta, hogy építsenek emlékhelyet az egykori zsidó áldozatoknak.

319A Neten hozzászólók többsége nem támogatta a névváltoztatást és kifejezték értetlenségüket amiatt, hogy miért kell egy tanya nevéből ekkora ügyet csinálni? Vagy: a palesztin népirtás, gyerekek lemészárlása százával, miért nem probléma és miért probléma egy francia tanya ősi elnevezése?

Közben napvilágra került, hogy tucat hasonló településnév van Franciaországban: „Halál a törökre”, „Halál a vadállatra”, „Halál az asszonyokra”, „Halál a férfiakra”, „Halál a szakállasokra”, „Halál a csuhásokra”, stb., stb. – vajh ezeket is meg kellene változtatni?

2014-ben Castrillo  Matajudios ( = Castrillo öli a zsidókat, Öld a zsidót) településen Észak-Spanyolországban ugyancsak népszavazás volt a névváltoztatásról és a többség az 52 szavazóból elfogadta, hogy az új név „Mota de Judios” ( = Zsidóhalom) legyen, mivel a név a spanyolországi inkvizíció zsidóüldözését idézi fel.