„…az oláhnak már jellemében van a gyanakvó bizalmatlanság, az előítéletes butaság, melyhez a furfangos rosszakaratnak nem kis adagja járul; fennhéjázó, durva, midőn hatalomban van, kígyóként csúszó-mászó, és alázatos, midőn túl van szárnyalva, határtalanul gyáva az erőssel szemben, kannibálilag kegyetlen a gyengével való mérkőzésnél…”

— (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 1870.)

EMLÉKEZZ

Neved kiejteni nem szabad ma sem
Sárral dobálnak, gyaláznak szüntelen
Sorsod gúnyolják, szavad nevetik
Mártír halálod tagadva, megvetik
S ha mégis néha egy magyar szót emel
Ezer bolond üvölti: tűnjön el!

Te nyugszol lent a mélyben, csendesen
És némán suttogod fülünkbe: nem, sosem
Ne hígyj annak, ki fenyeget s kioktat,
Hogy ne merd síratni a hőst, a halottat,
Hogy nevét fejfára vésni örök vétek,
Hogy tilos őrizni tiszta, szép emléked

Mert így szólt a Mester: Mondd ki az igazat
Győzhetetlen fegyver legyen minden szavad!
Égess homlokára szégyent a gonosznak!
Simítsd ki gyűrött szívünkön a múltat!
Jóság és Igazság hadd fakadjon végre
Irtassék ki mérge a pimasz gazoknak
Kik gyilkos szándékkal oly rég fojtogatnak


Szöllősi Ildikó
Budapest,2024.03.09.