„…az oláhnak már jellemében van a gyanakvó bizalmatlanság, az előítéletes butaság, melyhez a furfangos rosszakaratnak nem kis adagja járul; fennhéjázó, durva, midőn hatalomban van, kígyóként csúszó-mászó, és alázatos, midőn túl van szárnyalva, határtalanul gyáva az erőssel szemben, kannibálilag kegyetlen a gyengével való mérkőzésnél…”
A teljes videó (több beszéddel)
Pákh Tibort a Magyarok Istene és a Boldogasszonyunk vigyázó Szeretet Fénye kísérte és őrizte, hogy 97 évesen Budakeszin még beszédet mondott ötvenhatról. Az Istentől irányított tiszta Lelkiismeretnek a szavát tudja és hiszi "Isten Szavának és Akaratának".(Elhangzott a magyar Parlamentben, 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján.
Írta: Obersovszky Gyula író)
Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott.
Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.
Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt.
Vádoljuk őket, mert a nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is.
Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztul honfitársaink nevében.
Vádoljuk őket az otthonuktól kifosztott és kitelepített polgárok nevében, kinek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.
Vádoljuk őket a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében.
Vádoljuk őket a munkaszolgálatosok nevében.
Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.
Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében.
Vádoljuk őket a „legdrágább kincs”, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét.
Vádoljuk őket a „legfőbb érték”, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe hosszú évekre.
Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott honfitársaim nevében.
Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.
Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét.
Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket.
Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták.
Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket.
Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket.
Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.
Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.
Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.
Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?
Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.
Wittner Mária, 52A559. sz. volt halálra ítélt
MEGHALT A CSÖND
Meghalt a Csönd. Iszonyút kiáltott:
-- ADJÁTOK VISSZA A SZABADSÁGOT!
Rabláncra fűztetek minden Jót, és Szépet!
Festettetek álnokul hamis, torz képet
Anyáról, családról, élet értelméről –
Fortyog, feltör a bűn felszínre a mélyből…
Üszkösödött lelkek Mammon táncát járják:
-- Pénzt-pénzt! Még-még! – és ettől a boldogságot várják.
-- Becsület, szeretet, az élet értelme –
Ez a majdnem 100 éves írás talán most a legaktuálisabb.
Tormay Cecil, az egymás után kétszer Nobel-díjra jelölt írónő írása, 1921
Magyarország minden keresztény asszonyához és leányához szólunk most, a behordott aratás után. Szűken volt az aratás, üszök és konkoly keveredett belé. Másként képzeltük.
A magyar nemzet az elmúlt esztendőkben bűnein felül bűnhődött és véres leckéje súlyosabb és iszonyúbb volt, mint tévedései és mulasztásai. Mikor a balvégzet szinte elsöpörte országunkat az emberiség életéből, voltak hónapok, melyekben fajunk szívverése kimaradt az emberiség szívveréséből.
Hazátlanok és hazaárulók eladták, elprédálták az országot, és mi, asszonyok mindig vártuk, hogy eljön az, aki megment bennünket.
Eljött, de nem ember volt, hanem egy eszme, a kereszténység és a hazaszeretet eszméje, mely magában foglalta a harmadikat is, országunk osztatlan, ősi határait.
Asszonyok mondták ki először a megváltó igét és sokáig küzdöttek érte, magukra hagyatva, üldözötten.
Mikor a szelek járása fordult, egyszerre nagy kelendősége lett az eszméknek, még inkább a szavaknak.
És a mi keresztény hazaszeretetünk tüzéből sokan vittek maguknak, hogy melegedjenek mellette, hogy világítsanak. De voltak olyanok is, akik arra használták a tüzet, hogy aranyat olvasszanak és öntsenek vele maguknak. És ma ezek lettek a leghangosabbak. A „jogrend” követelése után már felbukkan újra a liberalizmus hangoztatása.
1849. augusztus 10-én minisztertanácsi megbeszélésre hívták az Aradon táborozó Görgeyt, aki akkor még nem volt a magyar hadak fővezére. Kossuth és Görgey közt döntő megbeszélés zajlott, miközben Temesvár alatt Dembinszky és Bem döntő csatát vívtak az osztrák fősereggel. A csatát elvesztettük.
1849. augusztus 11- én Aradon két kiáltványt tettek közszemlére. Az egyikben Kossuth Lajos tudatta a nemzettel, hogy a nemzet életének megmentése egyedül a hadsereg fővezérétől, Görgeytől várható, akinek a kormány átadta a legfőbb polgári és katonai hatalmat. „Az igazság és a kegyelem istene legyen a nemzettel!”- fejeződik be Kossuth kiáltványa. A másik hirdetményben Görgey tudatta mindenkivel, hogy a kormány lemondott, és minden hatalom az ő kezében összpontosul. Augusztus 12-én már egyeztetések folytak Világoson a Bohus kastélyban a cári hadi követtel a feltétel nélküli fegyverletételről, a fegyverletételt Görgey közölte a tábor tisztjeivel is.
„Szomorúság” című verséből részletek (mintha csak ma írta volna)
Az elhangzott beszéd szövege alább egészében olvasható.
dr. Alice Weidel AfD, az AfD Bundestag választáson induló csúcsjelöltjének beszéde
2021.szept. 23.
Az Ön utolsó hivatali ideje Frau Merkel Németország számára a gyors leépülés korszaka volt.
Utódjának eltakarítandó romokat hagyott hátra. Egy elbizonytalanodott és megosztott országot. Egy olyan országot, amelynek a képviselői az erkölcsi tanítómester szerepében tetszelegnek, de amikor a helyzet komolyra fordul és konkrét megoldásokra van szükség, dilettáns módon kudarcot vallanak.
Egy országot, ahol leépítik a jólétet és amelynek erőforrásait példátlan módon elkótyavetélték és elajándékozták. A korona újjáépítési alapnak köszönhetően a német adófizető végérvényesen ki lett szolgáltatva a transzferuniónak.
"... a megdöbbentő az volt, hogy az élőhalott helyzetbe terelgetett tömegek valójában önként vették föl ezt a kriptalétet"
A legfontosabb kérdés
(Létformáló válaszok 2020-21-…)
Könnyű nekünk. Mármint határon túl élőknek, esetünkben a délvidéki magyaroknak. Könnyű, mert a lét kérdéseire a rálátást, a tapasztalatot kétféle berendezkedésből nyerjük. Ráadásul szétszórtan, kis közösségekben nem kell médiából “tájékozódni”, elég, ha szétnézünk és a belátható környezetünkben történteket vesszük számba. Régi bölcsesség: csak a közvetlen tapasztalat a miénk, az vezethet az igazsághoz. Ám jóideje minden házból, minden zsebből, a távolról vezényelt “igazságok” áradata sulykolja láthatatlan valakik véleményét, leszoktatva a jónépet a látás, a tapasztalás és az elmélkedés erőfeszítéséről, a személyes jelen-létről.
Semmi sem az, aminek látszik.
5. oldal / 27
A tüntetés időpontja:
2023. február 27.,
hétfő 18 óra
Helyszín:
Budapest, II. kerület, Bem tér,
a Külügyminisztérium épülete előtt
