„…A magyaroknál minden mást, aki idegen, előnyben részesítenek vezető helyeken…”

— (Elhangzott mester  Magyar Pál, a bolognai egyetem szerzetes tanára, domonkos-rendi tartományfőnök szájából 1231-ben.)

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM ÁLLAM- és JOGTUDOMÁNYI KAR

Dr. Salamon László elnök úrnak Alkotmány-előkészítő eseti bizottság

Tisztelt Elnök úr!

Felkérésének eleget téve mellékelten küldöm azokat az alapvető elveket és tételeket, amelyeket az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszéke az alkotmányozás megkezdett folyamatának alakításában, valamint céljainak és irányainak kijelölésében megfontolásra javasol.

A tanszéki vélemény mellett Dr. Sári János professor emeritus kérésére küldjük három tanulmányát, amelyeket a professzor úr az alkotmányozásban résztvevők szíves figyelmébe ajánl.

Budapest, 2010. szeptember 27.

Szívélyes üdvözlettel:

Dr. Dezső Márta

tanszékvezető egyetemi tanár

 

A kék hátterű, aláhúzott részek megjegyzések, Fáy Árpádtól származnak:   Egy megszállás utáni kvázi légüres térben energikusan kellene megfogalmazni a teljes értelmű, a valódi magyar alkotmányos hagyomány jelentőségét, mibenlétét, erényeit, lehetőségeit – a politikáig, jogig, gazdaságig és egyéb részterületekig lebontva!!! - FÁ>>--

 

 

Salamon László elnök úrnak Alkotmány-előkészítő eseti bizottság

Tisztelt Elnök úr!

Felkérésének eleget téve az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszéke az alkotmányozás megkezdett folyamatának alakításában, valamint céljainak és irányainak kijelölésében az alábbiakban rögzített alapvető elveket és tételeket javasolja megfontolásra:

1989-90-ben Magyarországon tartalmában új, polgári alkotmány született, amely az előző rendszer tagadásán alapult, és amely ma is feltétlenül megőrzendő értékeket képvisel. --<< A 49/XX-as törvény 77. §-a: „77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.” Nézzük meg a 49/XX-as első szövegében a 71. §: „71. § (1) Az Alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye.” Nem sokban változott a szöveg, csak a sorszámában. A szöveg-környezete változott, de lényegében ez „az önkényuralmi §”, vagy másképpen a „szovjet megszállók máig ható barbarizmusának tollvonása”. -FÁ>>--  Ilyen értéknek tekintendő - a teljesség igénye nélkül - a köztársasági államforma, a parlamentáris kormányforma, a hatalommegosztás, a többpártrenszer, a szabad választások, a piacgazdaság, az alapjogok magas szintű védelme, az alkotmány normativitása.  --<< Tehát pld Angliában, ahol van történelmi alkotmány (íratlan), ott vajon nincsen parlamentáris ellenőrzésű kormány, nincsen hatalommegosztás, nincsen többpártrendszer, nincsenek szabad választások, nincsen piacgazdaság, nincsen az alapjogok magas szintű védelme, nincs az alkotmány normativitása azaz elvi háttérül nem szolgál a törvényhozás számára tehát nem tölti be alkotmány szerepét? Vagy kevésbé volna polgári az angol mint a mai magyar alkotmányosság? A példa folytatható több szempontból az USA esetének felvetésével is (mert például ott a Bibliára esküdtek). Tehát ez a hivatkozás hazugság, a kommunista fegyveres terror meghosszabbításaként használt féktelen és elvakult államilag megkövetelt hazudozás egyenes folytatása. Miféle mérsékeltebb hangvételre volna szükség?

Ami készül, mindennek nevezhető csak nem polgári alkotmánynak. Polgári alkotmánynak (ha már ragaszkodnak ehhez az elnevezéshez), olyan alaptörvény volna nevezhető sok helyen a világon (de nem Magyarországon) a mienkéhez hasonlatos állapotban, amely a félresiklott rendszerváltást kívánja az elvi alapok tisztázásával korrigálni. Nem akarnokság ez vagy régi szóval voluntarista kívánságlista, hanem a jogszabályi rendszer funkcióját tudomásul vevő jogpolitika minimális követelménye!!! Nevezetesen a jogszabályozási szintek megnevezése is tilos manapság, és ennek felel meg egy úgymond egyetemi alkotmányjogi tanszék levelének szóhasználata. Amiről nem veszünk tudomást, arról nehéz vitatkozni. A német-szovjet megszállók elvárásainak, a magyar alkotmányosságot a közéletből kirekeszteni kívánó fegyveres erőszaknak kíván megfelelni egy (meg még számos) alkotmányjogi tanszék munkatársi gárdája, vezetése. Mert potyautasként a megszállók elborzasztó emlékébe kapaszkodva nem elhanyagolható belpolitikai csoportok azzal zsarolják őket, hogy eszükbe ne jusson az alkotmányelméleti minimum szakmai követelményeknek megfelelni. Sajátos helyzet. A 80-as években japán katonákon mulatott a sajtó, akik 30 évvel a háború lezárása után még az őserdőben folytatták fegyveres ellenállásukat az USA ellen. Nálunk hasonló dologról van szó, csak kicsit raffináltabban, és nem 30, hanem 65 évvel a háború véres szakaszának lezárulta után. Kisstílű kalózok térítették el máig hatóan a magyar jogi gondolkodás állami adóból finanszírozott tanszékeit, egyéb tudományos műhelyeit.

Mi a tét?

Kalózék szerint a győztes világháború utólagos vissza fordítása, amit ők vehemens szakmaisággal „nem kívánnak megengedni”. Hogy ezt részletesen hogyan képzelik, arról nyíltan nem beszélnek. Viszont az eseményekből következtethetően úgy vélik, hogy az időközben a szovjet megszállás idején kiharcolt, birtokba vett személyes járadékforrásaikat veszíthetik el, ha tényleges teljesítményt kellene nyújtaniuk. Közvetve pedig úgy vélik, hogy azon tágabb érdekkör is sérelmet szenvedne, akiknek meghosszabbított szakmai karjaként, álszakmai burkolt érdek érvényesítőiként működnek a szakmai műhelyek alig tetten érhető eltérítésével. Azaz a kalózakciók egy egész kalózflottával vannak összehangolva. Verne Gyula ehhez képest Kismiska. A társadalmat átszövő rejtetten működő hálózati bűnszövetkezetek, önképük szerint is maffiák és önmaguk előtt is latens maffiák az ő érdeklődését meghaladták. Tehát nem egy magányos matróz vagdossa fejszéjét a vitorla fába az iránytű mellé (15 éves a kapitány), hanem egy diktatúra álszakmai klientúrája próbál túlélni és érvelni a tényleges alkotmányosság gondolatisága ellen.

Romantikusok szerint a tét a királyság, egymás közt vizslatják, hogy ki lenne alkalmas királynak és tányérváltónak. Romantikusok között talán 50%-ban provokátorokkal lehet dolgunk.

Elhivatottak átérzik a jelentőségét a magyar alkotmányosság kérdésének. Nem tudnak hibátlanul fogalmazni. Életük és energiájuk véges. Gúnyt, meg nem értést, titkos szolgálati háborgatást vállalva, elszenvedve nem engednek, és kijelentik, suttogják, bekiabálják, hogy a magyar alkotmányt nem szabad megtagadni. A hatalom az összefüggéseket meg nem értve, a saját pozícióját a változatlansághoz kötve (süllyedő hajó kapitányi hídjába kapaszkodva) csúfot űz belőlük – különösebb meggyőződés nélkül de eléggé konok módon. Az elhivatottak nem minden alap nélkül, de megfogalmazásaikban némileg misztikusan a magyar lét és a magyar alkotmány egységéről beszélnek, valamint hogy az ezeréves magyar állami és társadalmi lét döntően köszönhető a magyar alkotmányos mentalitásnak, létnek.

Anonymusok (?), azaz névtelenek, mert megnevezhető csoportot nem képeznek, a tényleges alkotmányosság politikai teret tágító voltára próbálnak koncentrálni. Ennek az érvelésnek a magva az, hogy ha nem vették volna el és máig nem vitatnák el katonai-világpolitikai kataklizmák egykori és mai haszonélvezői az országtól az alkotmányos tudatának megvallását, alkotmányos tudatára támaszkodva társadalmi életük hatékony és alapvetően emberi, szuverén megszervezését, akkor ma nem kellene szembenéznünk kontinensi és globális segélyrendszerek országmentő hamis diktátumaival. Nem irodalmi, költői szófordulat, hogy ha nem engedik meg a magyar közjogi anyanyelv és öntudat érvényesülését a magyar társadalom önszervezésében, boldogulásában, akkor prognosztizált további vergődésünk. Olyan ez, mintha szavalóversenyen beragasztott szájjal indulhatnának csak egyes nebulók, majd a zsüri hosszan taglalná, hogy egyes hangzókat nem elég tisztán artikuláltak a ragasztószalag mögül.

Ez az áldatlan helyzet mindenkinek rossz. Az erőszakos (és esetenként rendkívül buta és szívtelen) potyautasok sem élvezhetik a helyzet gyümölcseit. A magyarság, az ország ugyanis nem egy pénzeskazetta, amelynek a kulcsát kell a rablónak megszereznie és utána ahhoz ragaszkodnia. Nem pénzeskazetta, hanem egy öntevékenységétől, alkotási lehetőségétől megfosztott, tétlenségbe, önrombolásba taszított társadalom. Tehát amit elvesznek tőlük, kezüket megkötve, agyukat megnyomorítva, azt más sem élvezheti. Azaz a javak arányban rendkívül kis hányada vonható el a megnyomorítottaktól (ami a rablóbatyut persze így is dagaszthatja). Lassan közelítünk ahhoz hogy egy századnyi zsákbanfutás sziszifuszi eredményeit hasonlíthassuk ahhoz a teljesítményhez, amelyet a nemzet ereje teljében tehetett volna saját boldogulásáért. Ezzel szembe kell nézni az alkotmányosság kapcsán.

A legalább ezeréves alkotmányossághoz való visszatérés aktuális teljesítmény igénye rendkívül nagy. Olyan összefüggéseket kell áttekinteni, megérteni, olyan összefüggések mentén kell intézményeket áttekinteni, megújítani, amelyek nagyságrendileg több, nagyobb előrelépést tesznek lehetővé a magyar politika számára. A magyar politika jelszavak szintjén bizonyos mértékben hasonló hangot ütött meg, amikor a restriktív, megszorító válságkezelés embertelensége helyett a kibontakozás ösztönzését igérte. Nagy vállalás, amellyel csak egyet lehet érteni. Nem vitatom, hogy szinte csodákat lehet művelni jó intuícióval és tiszta szívvel (és megfelelő erővel, széljárással). Azonban a helyzet ismétlődni látszik.

20 évvel ezelőtt is volt már egy kormány, amely azt hangoztatta, hogy ő majd 16-20 évig lesz kormányon és azalatt megváltás-szerű változásokat, javulást fog kiharcolni. Csakhogy érdemben 3 év sem adatott neki. Most más a helyzet? Több a tapasztalat, talán célirányosabb az elhatározás, de a történelemben nem lenne meglepetés, ha 4 év múlva e kedvezőnek mondott irányzat kifulladásával szembesülnénk. Komolyan kell venni magunkat. Elméletig és itt és most. Az alkotmány a társadalomszabályozás egyik sarokpontja. Ezt a sarokpontot azonban ismerni kell, érteni kell, vállalni kell, meg kell élni a sorsközösségét és akkor sikerre vihet. Nem hiszem, hogy a művelt világ bármely szegletében nyíltan vállalnák, hogy az alkotmányos elveket tagadni kell. A módszer, amivel számolhatunk a közvetett, áttételes ellenszegülés. DE:

Akárhogyan is kerülgessük, helyettünk senki sem fogja az alkotmányosságot rendezni, aktualizálni, átgondolni, felvállalni és kiküzdeni a mi számunkra. Hogy kik nem fogják megtenni? Például nem számíthatunk az egyetemi tanszékeink túlnyomó hányadára. Nem számíthatunk akadémikusainkra és lényegében politikusainkra sem, akik sértődékenyek mint sok egyetemi tanár? Máig háborognak, sérelmezik, hogy ők mulasztottak volna, méghogy ők sötét alakok volnának, akik lesöntölik (lefékezik, eredménytelenné teszik) a társadalom törekvéseit?

Egy megszállás utáni kvázi légüres térben energikusan kellene megfogalmazni a teljes értelmű, a valódi magyar alkotmányos hagyomány jelentőségét, mibenlétét, erényeit, lehetőségeit – a politikáig, jogig, gazdaságig és egyéb részterületekig lebontva!!! - FÁ>>--

1.             A húsz évvel ezelőtt született Alkotmány - számos formai és esetenként tartalmi -kifogással illethető, mindazonáltal a ráépülő, immáron két évtizedes alkotmánybírósági gyakorlattal kielégíti a modern alkotmányosság követelményeit, és alkalmas arra, hogy biztosítsa a hatalommegosztás elve alapján korlátozott közhatalom-gyakorlást, illetve az emberi jogok érvényesülését garantáló alaptörvény legyen.

3. Az Alkotmány számát (ti. 1949-es), szerkezetét (ti. az államszervezeti rendelkezések megelőzik az alapjogokat), illetve egyes pontokon megfogalmazását tekintve (pl. az Országgyűlés a legfelsőbb államhatalmi szerv) szorulhat korrekcióra, valamint bizonyos hiányos, ellentmondásos, illetve az alkotmányos alapszerkezettel inkoherenciát mutató szabályai (pl. köztársasági elnök felelőssége, kötelezően elrendelendő ügydöntő népszavazás választópolgári kezdeményezésre, Európa-klauzula) kiegészítendők, illetve módosítandók annak érdekében, hogy összhangba kerüljenek az alkotmányos intézményrendszerrel. Megfontolandó egyes, a jelenlegi alkotmány által nem tárgyalt tárgykörök (pl. közpénzügyek, közszolgálat) szabályainak az alkotmányos szintre emelése is. Ezeken kívül csak olyan tartalmi módosítások indokoltak, amelyek a jelenleg létező alkotmányos alapstruktúrának megfelelően pontosítják, illetve ahhoz igazítják az azzal esetlegesen inkoherens jogintézményeket.

4.             Az Alkotmány újrakodifikálásakor szem előtt tartandó, hogy egységes rendezőelvek mentén kerüljön sor az egyes jogintézmények megszövegezésére. Az alkotmányírás során ügyelni kell --<< Azt is mondhatná, tökéletes párhuzamként, hogy a teremtés során ügyelni kell … -FÁ>>-- az alkotmányos szervekre vonatkozó szabályozás részletezettségének arányosságára. Jelenleg mind az Alkotmánybíróságra, mind az igazságszolgáltatásra, mind az ombudsmanra vonatkozó részek elnagyoltak, ezzel szemben az Országgyűlés, a Kormány, az Állami Számvevőszék jóval aprólékosabban jelenik meg az alaptörvényben. Indokolt az Alkotmányban szereplő alanyi kör (bárki, mindenki, állampolgár, magyar állampolgár, nép, minden ember stb.) pontosítása, valamint az egységes fogalomhasználat, a következetes terminológia.

5.             Az Alkotmány száma, szerkezete és bizonyos rendelkezései mellett az alaptörvényt átmenetinek minősítő preambulum is megújításra vár. A preambulum nem nélkülözheti a XXI. századi jogállamiságra történő hivatkozást --<< Ez egy időutas lehet és legalább a XXX. századból jöhetett vissza, hogy ilyen magabiztosan tudja elárulni nekünk, hogy a XXI. századi jogállamiságra hogyan kell hivatkozni (mi csak 10 évet ismerhetünk belőle, ő már a hátralévő 90 is tudhatja) Kicsoda nevében is nyilatkozik? Az egész ELTE nevében bizonyára, különösen az Állam- és jogtudományi kar nevében, és minden szakmai ismeret, tapasztalat birtokában az Alkotmányjogi Tanszék nevében. Ez a kijelentés egy archetipikus megnyilvánulás, a szakma állócsillaga. Mint a firenzei Dávid a szobrászatban. Felülmúlhatatlan csúcs. Persze elgondolkodtató, hogy miért is nem a XXII. századi jogállamiságot említi? Hiszen mit teketóriázzunk, tévelyegjünk itt tudatlan jelenben vegetálók – vele az időutazó jövőtanuval szemben? Legjobb lenne felsorolni XXI. századtól a XXXI. századig a fontosabb stációkat. Szépen zsinórban, mint ahogyan a diákoktól szokták elvárni. No halljuk. Licit indulhat. -FÁ>>-- (hatalommegosztás, emberi jogok tisztelete és védelme, plurális demokrácia, piacgazdaság stb.).  --<< A magán és köztulajdon jogegyenlősége. A Coca kóla rt és a híd alatti koldus jogegyenlősége (Göncz Árpád), a tolvaj és a meglopott jogegyenlősége (évtizedekig mindennapos joggyakorlat). A bűvszó szótárból elég lehetne már. -FÁ>>-- A tanszék többségének álláspontja szerint a preambulum egyaránt alkalmat adhat a magyar államiság alkotmányos múltjának, történelmi gyökereinek, tradícióinak a megjelenítésére is. --<< Bizonyára van köztük jószándékú ember is. De nem utalni kellene az alkotmányos múltra, hanem az alkotmányos élet fonalát kellene fölvenni. Múzeumi tárlóba gyömöszölése helyett meg kellene tudni élni az alkotmányosságot, a tét az, hogy bele tudjuk-e élni-nőni magunkat. -FÁ>>--

6.             Az Alkotmány stabilitása kiemelkedő érték, amelyet az alkotmánymódosítási eljárásnak is garantálnia kell.  --<< Legalább ezer év viszont kerülendő, mert az túlbiztos volna? -FÁ>>-- Lényeges kérdés, hogy az előző pontokban írtak milyen körülmények között valósulnak meg. Az alkotmányozás folyamatszerűsége nem biztosítható egy csapásra történő normaalkotással, annak előkészítése során a lehető legnagyobb mértékben, kellő időt és megfelelő fórumokat biztosítva, a jogszabályi követelmények messzemenő megtartásával kell garantálni a szakmai és a civil nyilvánosság számára az érdemi véleményezés és vita lehetőségét.  --<< A folyamatot nem generálni kellene, mint kisisten, hanem bele kellene illeszkedni, vállalva előzményeit és becsülhető-vágyható jövőjét is. Tehát ne az „alkotmányírás” folyamatáról értekezzünk, mert a levél korábbi bekezdései alapján az csak a lényeget elkerülő igyekezet kódszava, hanem az alkotmányosság folyamatáról. Történetesen az alkotmányosság sok évszázados folyamatáról, amelynek nem akármilyen stációi, eredményei voltak. Érdekes és említésre méltó állomás az úgynevezett polgári korszak alkotmány-törekvései is. Azok is a folyamat részei. Erényeikkel és alig felfogható hibáikkal együtt. Legfőbb hibájuk a történelem távlatában, hogy beszűkítették azokat az elveket, amiket ma alkotmányos elveknek nevezhetünk, és a teljes halmaz egy töredék részhalmazára csonkították az emberiség alkotmányos álmainak követését. Az alkotmányosság lecsupaszított, megcsonkított torzója a kartális alkotmányok szélsőségesen abszurd értelmezésével lényegében a XX. század kataklizmáit igyekeztek legitimálni (azok minden szörnyűségével, bűnével, tragikus butaságaival együtt) – a kataklizmák idején, és a kiterjedt, teljes értelemben vett alkotmányos gondolattal szemben a mai napig – pld Magyarországon. -FÁ>>--

Budapest, 2010. szeptember 27.

ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék