"Nagy kéréssel fordulok RÁKOSI elvtárshoz:…ártatlanul…szenvedtem 10 hónapon keresztül, ártatlanul és indokolatlanul szenvedett a családom is, de rehabilitálva mégsem lettem, sőt, szabadulásom óta újabb igazságtalan ítéletek sújtanak…Kérem azonban, Rákosi elvtárs, ne értsen félre; én nem azért érzem a Párthoz tartozónak magam, mert a Pártban vannak még olyan személyek is, akiket inkább a becsvágy fűt, mint a lelkesedés a munkásosztály ügy iránt – nem!...azért akarok a Párt tagja maradni, mert ugyanabból a különös anyagból vagyok gyúrva, mint a többi kommunista, …nem tudok másért élni, mint a Párt!...Kérem, Rákosi elvtárs, bízzon bennem, és én nem fogok segítségére méltatlannak bizonyulni…"

— (Bauer Tamás édesapja, dr.Bauer Miklós, ÁVH-s főtiszt 1954.II.21.)

Erdély elbitorlásának első és remélhetőleg utolsó centenáriumának megemlékezése

- A himnuszaink eléneklése és a HUN imádság utáni beszédben  az MVSZ. állásfoglalásában elhangzott a kérdés:

Lehet-e december 1. a "modern Románia"  születésnapja?

"NEM --  NEM -- SOHA!"

"VESSZEN  TRIANON!"

- Ezután felolvastuk a " Népek zuhanása a Szent Korona oszágából ..." írást (ld. melléklet)

- INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBIS  kérelme

- A végén elénekeltük a "Boldogasszony régi jó Ősanyánkat"

Mellékletek (pdf):