„A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket…Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján… Aztán bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk… valami hiányzik belőlünk: a bátorság az önismeretre.”

— (Féja Géza: Visegrádi esték)

 

SrAndalító filmecske címe volt ez hajdan, azokban a fránya '50-es években. A nagy nyári melegben legtöbbünknek jól esik egy pohár  sör elfogyasztása. Az ember figyeli a pohár párásodó  oldalát, a sör habja  szinte magát kelletve, keményen tornyosul ki a pohárból. Igenám, de tudunk-e valamit a sörfőzés homályba vesző múltjáról?

Igenám, de tudunk-e valamit a sörfőzés homályba vesző múltjáról?

Egyáltalán - milyen régi a sörfőzés?

Egyszerű a válasz; nagyon régi!

Bizonyíték erre a Sumériában talált kis verstöredék, amelyet a Nagy Folyóközben, valahol Mezopotámiában találtak agyagtáblára rögzítve: "...A folyóvíz szült meg téged. Nin-Hur-szág. Gonddal vigyázott Ninkaszi...Városod édes lére alapozva magas falát - számodra ő emelte. Apád: En-Ki Nudimmud UR, anyád NIN-TI ...az ABZU úrnője. Te kavarod forró kanállal a fűszert, kovászt, gödörben kavarod szagos fűvel a fűszeres kovászt. Te melegíted a fűszeres kovászt az öblös üstben, hántolt árpát öntesz rá egyenletesen.

Te locsolgatod a földtakarta árpát, a csírázást kutyák vigyázzák, hatalmasságok elől is őrzik.

Te öntöd fel korsóban a malátát, föl-le hullámzik, ahogy rázod.  Te teríted a maláta-pépet széles gyékényre, hogy átjárja a levegő hűvöse. Te tartod két kezedben a cefre üstjét, datolyamézet, mustot bőven csorgatsz belé. Te főzöd meg a lét, érleled langymelegben a sörlét,  kádban érleled, állni hagyod, Ninkaszi, te főzöd a lét,  érleled langymelegben a sörlét, állni hagyod.

Az érlelőkádat, melynek csapján a fenséges lé zubogása.......a nagy gyűjtőkád elé állítod, Ninkaszi.....

Te fejted le a gyűjtőkádba szűrt sört az Iriginna, a Buronunna árja habzik  így.

Hej, te hasas korsó, hej, hasas korsó, hej, csöcsös pohár, hej, hasas korsó, az ember máját vidámító.

Hej, csöcsös pohár, az ember szívét derítő!

Hej, korsó, te alkalmatos tárgy e házban, hej pohár, melyből sör csordul.

Hej kancsó, mely a köcsög sörét hozza, hej, nádkorsó, hej,  te nádpohár!

Ott függ már állványán minden jó edény, legyen hát kedves hozzád Istened szíve!

Hasas korsó szeme legyen a mi szemünk, hasas korsó szíve legyen a mi szívünk! Ami bensődet tölti meg, a mi bensőnket töltse meg. Vidám a májunk már, boldog a szívünk. A Sors téglájára belőled loccsantunk  ( * ) te küldesz békességet, bőséget a földre. Hej, szegődjék hát melléd Ninkaszi egy életen át.  Sört, bort ő szűrjön neked. Örökké a csap szeszének zubogását halljad!

A nádkorsóban édes sör áll. Ide hozzám csapos, korcsmáros, sörfőző, hadd hajtsam föl a sör áradó tavát! Múlatni akarok. Iszom a sört, szívem mámorban fürdik, iszom a szeszt, kedvem fellobban.

Vidám a májam már, boldog a szívem, szívemet bódító érzés tölti el, és ujjongó májam előtt a királynő leple meglebben, IN-NIN kedve immár megjött, az Ég Úrnőjének kedve immár megjött..."

Ez volt Ninkaszi váltogató éneke a jó sör dicséretéről.

(  *  ) Magyar ember mindmáig néhány cseppet a földre loccsant ivás előtt. (szerk.megj.)

(:  Összeállította: Czékus Jób L-88 :)