„Erjedést, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában… és más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk… az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszerítő erőt lássanak… ily módon a gójok kormányai továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk…"

— (Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei VII. Jegyzőkönyv)

Falling ManEgy nemzet erkölcsi válságának szükségszerű következménye, gazdaságának megrendülése, javainak elvesztése valamint a korrupt és hazaáruló elitjéhez való ragaszkodása.

Ha egy ország tűri, hogy 45 év bolsevik diktatúra után egy olyan „rendszerváltó” garnitúra üljön a nyakán, melynek hatalomátmentő „szakértői” hazánk végleges megsemmisítésén fáradozzanak, nem sok esélye van a felemelkedésre. Megosztott társadalmunkat korábban a szovjet terrornak, ma a zsidó gyarmatosítóknak dobja oda ugyanaz a társaság.

Ehhez a magát szalonképesnek nevező politikai elithez kötődik immáron 22 éve az általuk elárult és kisemmizett társadalom.

Amennyiben egy közösség nem képes felismerni és megfékezni a létét veszélyeztető járványt, akkor könyörtelenül el kell szenvednie annak végzetes hatásait. Ebben nyilvánul meg a hazai intelligencia szinte jóvátehetetlen felelőssége. Megalkuvása, gyávasága és helyezkedése révén kerülhetett, illetve maradhatott hatalmon az a megátalkodott, nemzetpusztító társulat mely látványosan „jobb” illetve „bal” oldalra tagozódva hitette el egy demokrácia létrejöttét.

Sajnos minden jel arra mutat, hogy a többszörösen becsapott és megalázott magyarok többsége már nem is kíván megválni „jótevőitől”.

Egy ilyen, és csak is egy ilyen meggyötört, félrevezetett közösség képes zokszó nélkül tőkére hajtania a fejét narancs-vörös hóhérai előtt. És csak egy ilyen jó szándékú, de megvakított nemzeti oldal állhat ki körömszakadtáig a báránybőrbe bújt farkasai mellett.

A mesterien együttműködő rendszerváltó pártok teátrális, kreált ellentéteik ellenére jól tudják, egyikük sem lehet életképes a másik nélkül.

Nem véletlen, hogy mindkét tábor átjárható politikai szalonjaiban megtalálhatók a múlt rendszer leszármazottai, tanítványai és talpnyaló patkányai. Ahogy a liberalizmus a bolsevizmussal, éppen úgy néz farkasszemet a szegfű a naranccsal. Fékezhetetlennek mutatkozó enyészetünk elsősorban ennek a két, egy gazdának szolgáló társulatnak és a mögéjük felsorakozó gerinctelen „honatyáknak” köszönhető. No meg persze saját magunknak, mivel az elmúlt 45 év iskoláját követő két évtized tapasztalatai sem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy felismerjük a sátán gyermekeit és alázatos kiszolgálóit.

Az egymás ellenpólusinak tetsző bolsevizmus és liberalizmus a függöny mögött kezetnyújtva egymásnak tartja markában a fulldokló Európát s benne Magyarországot, miközben gyűlöl mindent és mindenkit, aki csak egy betűvel is elmerészel térni dogmáiktól. Látszatra mindkettő a nép hatalmáért küzd, azonban epifita életmódjuk fenntartásához éppen ezt a réteget fosztogatja, tizedeli.

A virtuális ellenfelek jól tudják, hogy a leveses kondér csak akkor maradhat számukra elérhető távolságban, ha egymással kiegyeznek, miközben társadalmat sikerül meggyőzni ellentétes nézeteikről. Míg az ország színpadát elönti a bőséges fenyegetőzés, vádaskodás és fogcsikorgatás zaja, valódi küzdelemnek és az ígérgetett számonkéréseknek nyoma sincs. Időnként egy – egy, az előszobába beengedett áruló gojt oda löknek a hatalom alá rendelt törvénykezés elé, de a gennyes góc mindig sértetlen marad.

Szomorú, hogy az egymással „szembenálló” rendszerváltók önleleplező, egymás iránti lojalitása egy mákszemet sem zavarja egyik tábor rajongóit sem. Láthatjuk amint a megemlékezőket véresre verető Gyurcsány Ferenc és társai – akik saját bevallásuk szerint is csaltak és hazudtak – nem csak ebül szerzett vagyonukat tarthatták meg, de továbbra is ott pöffeszkedhetnek a Parlamentben. Hogy miért? Mert az általuk példásan kiszolgált cionista körök védőszárnyai egyelőre távol tartják a valódi igazságszolgáltatást.

Végül zárszóként álljanak itt a nemzet igazi tanítójának, a filozófus és teológus Tudós-Takács Jánosnak gondolatai:

Magyarországon akkor történik meg a valódi rendszerváltás, ha a Hősök-terén nem a volt kommunista vezetőknek, hanem az utolsó törvényesen megválasztott Magyar Királyi Kormány tagjainak koporsói lesznek majd felravatalozva.

 

Gombos