"…Gondoskodni kell arról, hogy a halálos ellenséget legalább saját országunkban felismerjék, és a vele szemben folytatott harc mint egy felvilágosodott kor világító fáklyája a többi nép számára is megmutassa a küzdő árja népek boldogulásához vezető utat. Egyebekben a józan ész legyen a vezetőnk, és az akarat az erőnk. Ez irányú szent kötelességünk adjon nekünk kitartást, legfőbb pártfogónk pedig hitünk maradjon."

— (Hitler Adolf: Harcom)

 

A sajtóból értesültem Miniszterelnök úr azon kijelentéséről (amit Robert Kalinák belügyminiszter úr 2008. június 19-én, csütörtökön, a pozsonyi parlamentben tolmácsolt), amely szerint Ön, Miniszterelnök úr az 1920-as trianoni békeszerződést tekinti a mindenkori, „így az egykori Csehszlovákia keretében fennállt és a jelenkori önálló Szlovákia tartópillérének is.

 

Erdélyben nőttem emberré, a kolozsvári Református Kollégiumban. A város lakosságának nagy része még magyar volt akkor, de voltak az osztálytársaim között zsidók is, bőven. Már diákkoromban elkezdtem írni. Verseim és elbeszéléseim megjelentek olykor Erdély legnagyobb napilapjában, a kolozsvári /Ellenzékben, /és így bejáratos voltam a szerkesztőségbe is, ahol barátságba kerültem Indig Ottóval, Hunyady Sándorral és Ligeti Ernővel, kik véletlenül mindhárman zsidónak születtek. Ennek akkoriban nem sok jelentősége volt, mert elsősorban mind erdélyiek és magyarok voltunk, román megszállás alatt. Ott kezdte el pályafutását egy másik zsidó gyerek is, Havas Emil, aki egy szép napon bejelentette: „Nem gürcölök én itt tovább, hanem kimegyek Amerikába, és ott leszek újságíró.”

 

Úrad vlády Slovenskej republiky

Kancelária predsedu vlády SR

Doc. JUDr. Robert FICO, CSc.

Námestie slobody c. 1 

813 70 Bratislava 1

KÖZÉP-EURÓPA KLUB

Kiemelkedően közhasznú szervezet

KELEMEN JÓZSEF
főtitkár

Szegedi út 45.

6100 Kiskunfélegyháza  

Tel.: 36-76-462-152

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

 

Tisztelettel és barátsággal köszöntöm.

KELEMEN JÓZSEF vagyok, a KÖZÉP-EURÓPA KLUB kiemelkedően közhasznú (civil) szervezet * főtitkára. (* Bemutatkozó levél mellékelve)

A sajtóból értesültem Miniszterelnök úr azon kijelentéséről (amit Robert Kalinák belügyminiszter úr 2008. június 19-én, csütörtökön, a pozsonyi parlamentben tolmácsolt), amely szerint Ön, Miniszterelnök úr az 1920-as trianoni békeszerződést tekinti a mindenkori, „így az egykori Csehszlovákia keretében fennállt és a jelenkori önálló Szlovákia tartópillérének is.

Ön úgy látja - olvasom tovább Belügyminiszter úr tolmácsolásában - hogy „Magyarország ugyan hivatalosan aláírta, de elvben mindig elutasította a trianoni békeszerződést. Mintha a legyőzöttön esett vélt sérelmek felmentést adnának a háború egyik kirobbantójának cselekedeteire.”

Mivel a trianoni békeszerződés aláírásával nemcsak a magyar nemzet, hanem valamennyi közép-európai nép sorsa felett döntöttek, ezért az a helyes, ha - mint a KÖZÉP-EURÓPA KLUB főtitkára - nyílt levélben reagálok Miniszterelnök úr kijelentéseire.

Egyike vagyok azoknak, akik az iskolában még nem ismerhették meg az 1920-as trianoni békeszerződés igaz történetét sem.

37 éves voltam, amikor 1980 őszén (mindenkitől eltitkolva, hogy el ne kobozzák) elolvashattam Henri Pozzi A háború visszatér /1934. (Dr. Marjay Frigyes kiadása, 1935 / és a Századunk bűnösei /1935. (Dr. Marjay Frigyes kiadása, 1936 .) című két könyvét, amelyeket 1994 óta már mindenki szabadon olvashat, a HOGYF EDITIO kiadásában (Reprint: Szegedi Nyomda).

Ebből akét könyvből ismertem meg a trianoni békeszerződés történetének teljes igazságát!

H. Pozzival vallom én is, hogy„Ha az ember az igazságnak csak egy kis részletét is megismeri, és ha ennek az igazságnak a fel nem ismerése az övéinek ártalmára lehet, akkor nincs joga azt ki nem kiáltani - történjék bármi azzal, aki kimondja.” (H. Pozzi: A háború visszatér 10. old. 3. bek.)

Mivel itt, a Kárpát-medencében, ebben a természeti és földrajzi egységben élő népek, nemzetek sorsa nekem egyet jelent nemzetem: a magyar nemzet sorsával, kötelességem felhívni mindenki figyelmét erre a felismert, mindannyiunk sorsát meghatározó igazságra.

Ki volt Henri Pozzi?

Henri Pozzi francia ügyvéd, újságíró és diplomata volt. Egyike azoknak, akik a trianoni békeszerződést előkészítették. Őt is megtévesztették, mint a többieket, de elég gyorsan felismerte a helyzetet. Igazságérzete és becsületessége, de Franciaország iránti szeretete és felelőssége is a könyvei megírására ösztönözte mindannak elmondására, amit látott, és a dokumentumokból megismert, gyakran az élete kockáztatásával is.

A háború visszatér című, 1934-ben írt könyvének első oldalára ezt írta:

„Ajánlom

két fiamnak, Pálnak és Nevillnek, bajtársaiknak, a francia fiatalságnak, akiknek nemsokára meg kell halniuk, ha Franciaország nem akar ráeszmélni az igazságra, és engedi cselekedni továbbra is azokat, akik egy új háború kitörésének útját egyengetik.”

A Századunk bűnösei című, 1935-ben írt könyvének első oldalán pedig ez olvasható:

„Kiadatlan hivatalos okiratok a háborús felelősségről és a béke titkairól…….”

Ezt a két könyvet nemcsak a figyelmébe ajánlom Miniszterelnök úrnak, de át is szeretném Önnek adni, személyesen.

Engedje meg, hogy (kommentár nélkül) idézzek néhány mondatot H. Pozzi két könyvéből: „1919 őszén és 1920 tavaszán azok a férfiak, akik a békefeltételeket szerkesztették, tudták, vagy legalább is gondolniuk kellett volna, hogy az igazságot felrúgó hazugságok alapján dolgoznak.”(H. Pozzi: A háború visszatér 185. old. utolsó előtti bek.)

„A békekötés csakis azok mohó követelését elégítette ki: akik akarták, előkészítették s felidézték a háborút. A következő lapok néhány bizonyítékot tárnak majd fel erre vonatkozólag.”(H. Pozzi: Századunk bűnösei 4. old. 6., 7. bek.)

„A trianoni békekonferencia napjai felejthetetlen hatással voltak azokra, akik a versengések, cselszövések és alacsony érdekek e feszült légkörében éltek. Örökké emlékezetes marad számukra a legkülönfélébb nemzetközi kalandorok társaságának vetélkedése. Férfiak és nők tolongtak és tülekedtek sóvár kapzsisággal a konc reményében. A történelmi tanácskozás, amelyen a monarchia felosztása és Közép-Európa sorsa felett döntöttek, Thomson szavai szerint: ’Rákok marakodása volt a vízi hulla felett.’. És mindenütt ugyanez ismétlődött meg, ahol a békéről tárgyaltak. A vesztegetésekre előirányzott gazdag költségvetés: mesés vagyonok és érdekek, értékes területek és méltóságok megkaparintásával kecsegtetett.” .”(H. Pozzi: Századunk bűnösei 207. old.)

„Az új Európát ügynökök és stréberek undok csalással az imperializmus talajára építették fel s így már születésének órájában megölték a békét!”(Henri Pozzi: Századunk bűnösei 322. old. 7. bek.)

„A békekonferencia, amelyből a trianoni békeszerződés megszületett, nem volt más, mint azoknak az uraknak az összejövetele, akik a cselszövéseket, titkos alkudozásokat, és az egész rendkívülien visszatetsző légkört, lelkiismeretükkel össze tudták egyeztetni.

A békekonferencia nem volt más, mint minden nemesebb elgondolástól mentes komédia..”(H. Pozzi: A háború visszatér 187. old.)

„Lansing Róbert amerikai államtitkár, aki felháborodva hagyta ott trianoni tanácskozásokat, azokról a következő leírást adta: „A tanácskozásokon mindenki csak suttogva beszélt és soha semmi fontosat nem mondtak másképp, mint bizalmasan titkolózva. Mindaz, ami a nyílt üléseken történt, előre meg volt beszélve és állapítva. A megegyezések és alkudozások zárt ajtók mögött történtek.”(Robert Lansing: A béketárgyalások Les Négotiations de la Paix. London, 1921.)” (H. Pozzi: A háború visszatér 188. old. 2. bek.)

 „A politikusok, akik Trianonban ezt a békét rákényszerítették Magyarországra, nem voltak emberbarátok, de legkevésbé voltak bölcsek.

Ezek a ’politikusok’ elszántan elhatározták, hogy minden akadályt, - méltányosságra, az igazságra, gazdasági szükségletekre való hivatkozást - el fognak hallgattatni. Őket csak a rideg érdek vezérelte. Soha eddig kényszerbéke nem volt durvább. Soha erőszakosabb az állásfoglalásban, soha esztelenebb a rombolásban, soha feledékenyebb a történelem tanulságaival szemben. Soha alkalmasabb a gyűlölködés előidézésében. Soha a történelemnek nem volt még egy ilyen torz békéje, mint a ’jóvátétel és ésszerűség’ 1920-i békéje.” .”(H. Pozzi: A háború visszatér 189. old. 5. bek.)

„Ha a győztes hatalmak levéltárai megnyílnak egyszer: a világ közvéleményének lesz mit csodálkoznia azokon a titkos tanácskozásokon, amelyek a békekonferenciát megelőzték. A béke csődjéért elsősorban Wilson és Tardieu lelkiismeretét terheli a felelősség.” (Henri Pozzi: Századunk bűnösei 247. old. 2. bek.)

„A titkos hivatalos okmányok, amelyeket a háború óta közzétettek, bebizonyították(kiemelés: K. J.), hogy Magyarország nemcsak semmit sem tett, hogy a világháborút felidézze, hanem ellenkezőleg, mindent megkísérelt annak elhárítására. Az ellene szerb, román és cseh propagandisták által felhozott vádak közül egy sem állhatott meg a megvilágításnál.” . (Henri Pozzi: A háború visszatér 198. old. 8. bek.)

"Mindazok az okmányok, amelyeket a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek - írja Lloyd George (angol miniszterelnök, a trianoni békeszerződés egyik aláírója K. J.) 1928-ban - hazugok és megtévesztők voltak. Mi hamis adatok alapján határoztunk!"

Ez a vád rettenetes!

Nem döntötték meg soha!” (Henri Pozzi: A háború visszatér 13. old. 7. bek.)

Miniszterelnök úrnak nemcsak a figyelmébe ajánlom, de személyesen is szeretném átadni MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI TÉRKÉPEKBEN címmel 1919. év végén első kiadásban megjelent atlasz 1921-ben, hatodik átdolgozott kiadását, magyar és angol nyelven. Az atlasz Gróf Teleki Pál, a Béketárgyalást Előkészítő Iroda vezetője megbízásából készült. (Kiadta: Pallas Nyomda, Budapest, 1921.) Az atlasz a világháború előtti békeév (1913) adatainak felhasználásával készült. Az atlasz 75 térképpel és 6 grafikonnal, kiáltó mementója a gazdasági kapcsolatok szétrombolásának, Trianonban.

A BEVEZETÉSBEN Gróf Teleki Pál a következőket írta:

"Ez az atlasz az ún. békeconferentiára való előkészülésünk kapcsán született meg. Úgy mint minden akkor végzett munkánk - jegyzékek, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági, politikai és egyéb emlékiratok, térképek stb. - nem abban a reményben, hogy meg tudjuk változtatni a meghallgatásunk, de sőt hazánk viszonyainak ismerete nélkül rég kimondott, ránk készen váró ítéletet. A békeconferentia athmosphaerája más volt. Nem saját ítéletem, - szemtanú foglalta össze a következő, talán cynikusan hangzó szavakban annak működését: Összejöttek a győztes hatalmak politikusai, diplomatái s szakemberei és - vártak. Várták Wilsonban az újonnan alkotandó világrend Messiását. Mikor aztán megjött, lázas munka kezdődött. De dolgozni senki sem tudott. Mindenki belebotlott a mások tudatlanságába, s részben a saját magáéba. Főleg a gazdasági kérdésekben volt ez így. Ott a viszonyok ismerete nélkül nem lehetett eredményekre jutni. Ezalatt az ethnografusok papíron, a valósággal össze nem hasonlított dokumentumokon kezdtek dolgozni. Ez a munka négy fal közt gyorsan haladt s így lett az egyéb szempontok mellőzésével a döntés alapja. A mi argumentatiónk - nem a mi hibánkból, hacsak a háború előtti mulasztásainkat hazánk ismertetése terén és forradalmaink nem vesszük számításba - későn jött. De e célra talán korábban is hiába jött volna.

Mi a jövőnek dolgoztunk. Ne vethesse szemünkre senki, hogy argumentumainkat elő nem adtuk. Másoké a felelősség Európa jövő nemzedékei előtt. Mert mi nemcsak hazánk érdekében dolgoztunk, ’plaidieroztunk’.

 „Európa érdekét szolgálta munkánk, - abban a felismerésben, hogy Európa jövő békéjét és gazdasági felvirágzását csak olyan rendezés szolgálja, amely a viszonyok alapos ismeretén s a lehetőségek erre épített helyes felismerésén épül föl. Ezt a célt kívántuk szolgálni, a mikor minden tendentiát kiküszöböltünk munkáinkból. A legszigorúbb tudományos valóságot tártuk fel.

De igen szomorú munkát, a lemondás munkáját végeztük volna, ha csak azért dolgoztunk volna, hogy ne vethesse szemünkre az utókor: néma gyereknek anyja sem érti szavát. Ó nem!

Mi munkánkkal ha a jelentől nem is vártunk semmit, vártunk s várunk a jövőtől. Amikor az 1914. évi szerencsétlen szerbiai hadjáratunk alatt októberben megjövendöltük néhányan a katasztrófát, - amit persze nem hittek el, - december elején egyikünket a ’Kriegsministeriumba’ hívták, kérdve: „hogy is volt csak, a mit az úr mondott?’ . Akkor s ott késő volt. Itt nem lesz késő, ha a jobb megismerés, mely útján van, odáig ér, hogy kérdezni akar minket is.

S akkor legyen ott a válasz mindenki kezeügyében. A történelemben a helyzetek, a megoldások nem kövülnek meg. A népek élete fejlődés, változás, amelynek irányát az embernél erősebb, állandóbb természeti tényezők és az emberekben kialakuló nézetek, közvélemények és ismeretek szabják meg. A közvélemények formálása, az ismeretek terjesztése feladatunk most.  Az új határ, amely hazánk ezeréves képére borulva oly sok értéket szakít le, ne okozzon kétségbeesést. Viszont ha azt látjuk, hogy marad annyink, hogy valahogy meg tudunk élni, ez ne keltse a beletörődés hangulatát. Az idegenben pedig ne keltse azt a meggyőződést, hogy így is jól van. Az ő szemükben nemcsak Magyarországról van szó, de Európáról. Azt pedig a gazdasági kapcsolatok szétrombolása - melynek ez az atlasz kiáltó mementója - nem fogja felvirágoztatni.  Az izgatott és rosszul értesült világtól egy nyugodtabb, jobban értesülthöz appellálunk, mert kezében vannak saját gyógyulásának s vele a mienknek lehetőségei."

A harmadik szerző, SAMU Mihálynak, az ELTE állam- és jogelmélet professzorának, az MTA doktorának „A NÉPEK ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁRÓL ÉS A KISEBBSÉGEK ÖNKORMÁNYZATÁRÓL” címmel (a SZENCI MOLNÁR TÁRSASÁG Budapest, 2002) kiadott könyvét (is) nemcsak a figyelmébe ajánlom, de személyesen szeretném átadni Miniszterelnök úrnak.

Ebből idézem a következőket:

„A világháborúk utáni döntések jellegét illetően átfogóbb megállapításként idézhető Francois Mitterand (1981. és 1995. között) volt francia elnök értékelése (amelyre vonatkozóan Kovács Péter fiatal nemzetközi jogász megjegyzi: nem idézzük elégszer):

a XX. század„összes békeszerződése és különösen az 1914-1918-as háborút követő békeszerződés, kezdve a versailles-i szerződéssel, és ideértve az 1945-ös szerződést s mindazokat, amelyek ezeket követték, mind igazságtalan szerződések voltak, amelyek hogy kielégítsék a győztes dicsőségvágyát, hatalmi ösztöneit vagy közvetlen érdekeit, minden alkalommal figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A jövendő háború drámája mindig az előző békerendezés keretei között íródott." (Idézte Kovács Péter: Nemzetközi jog és kisebbségvédelem. 1996. 46. old.)”

Nem kívánom kommentálni a fent idézett gondolatokat. Azonban kötelességem, hogy felhívjam Miniszterelnök úr figyelmét ezekre a hiteles dokumentumokra alapozott tudományos munkákra. Ha felkeltettem érdeklődését, és elfogadja tőlem a felajánlott kiadványokat: a könyveket és atlaszt, akkor szívesen és örömmel teljesítem az ajánlatomat.

A továbbiakban a Kárpát-medence mint természeti és földrajzi egység környezetbiztonsági kérdéseiről, a jövő várható kihívásairól, és az ezekre adható válaszokról szeretnék szólni.

Nem „irredenta sirám” (mint azt némelyek gondolják), hanem valóság, hogy

a XX. századi békediktátumok következtében a Kárpát-medence szerves környezeti kapcsolatai szétestek: természeti és földrajzi egysége megbomlott, a század végére végsőkig kihasználták. Az ökológiai hanyatlás állapotába került Európa páratlan szubrégiója. 1920. június 4-én, a versailles-i Trianon palotában aláírt békediktátum folytán a Kárpát-medence környezetbiztonsági kockázata jelentősen megnőtt. A természeti és földrajzi egység szétdarabolásával együtt azonban az emberi felelősség is szétdarabolódott: az addig egy kéz igazgatta mező- és erdőgazdálkodás, a folyamszabályozás, és általában az egész vízgazdálkodás, az energia- és ipari termelés, a kereskedelem és a szállítás a békediktátummal megszűnt. A Kárpátok (különösen az Északkeleti-Kárpátok) erdeinek esztelen pusztítása, az elkerülhetetlen folyószabályozások és mocsárlecsapolások, a mező-, erdő- és vízgazdálkodás egységének felbomlása, valamint a felszíni vizek, a levegő és a termőföld egyre növekvő szennyezése miatt a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya sérülékenyebb lett. A légkör egyértelmű felmelegedése miatt bekövetkező éghajlati változások, és annak hatásai tovább gyengítik a Kárpát-medence környezeti biztonságát. Nem akarom a jelenlegi helyzetet dramatizálni! Azonban, azon információk szerint, amelyeket a KÖZÉP-EURÓPA KLUB főtitkáraként kapok, úgy becsülöm, hogy a Kárpát-medence népeinek, nemzeteinek még kb. egy évtized áll rendelkezésére, hogy elfelejtsék régi vitáikat, és hozzálássanak az egész szubrégióra kiterjedő együttműködéshez, hogy megjavítsák az emberi életteret, hogy visszaállítsák a Kárpát-medence megbomlott ökológiai egységét. Ha egy ilyen, az egész Kárpát-medencét átfogó partneri viszony a következő tíz éven belül nem jön létre, attól tartok, hogy leküzdésük később már meghaladja az emberi képességeket.

 Különösen most kell komolyan venni ezt a figyelmeztetést, mert ma már ismert, hogy a légkör globális felmelegedése a klímarendszer szerkezetét lokális, regionális és globális szinten egyaránt átalakítja (pl. a klímaövek elcsúsznak), aminek következtében megváltoznak az éghajlati feltételek itt, a Kárpát-medencében is. A globális éghajlatváltozás felülírja a trianoni békeszerződést (is)! Az idő sürget! Azon kell tehát munkálkodnunk, hogy a Kárpát-medence (mint természeti és földrajzi egység) teljes ökológiai rendszerében mielőbb helyreálljon a megbomlott egyensúly.

 

Vanda Shívát, a globális hálózatépítőt idézve, én is

„Folyamatosan kérdezem magamtól:

„Melyek azok az alkotóan segítő kapcsolatok, amelyek erősítik a közösséget és képessé teszik az emberi közösségeket a gazdasági és technikai folyamatok társadalmi és ökológiai ellenőrzésére?”

A schengeni határnyitás új reményekkel töltheti el mindazokat, akik hisznek abban, hogy ez a Kárpát-medencében nyitást jelenthet a múltból a jövőbe. Mert 88 év után, most nyílt lehetőség arra, hogy elhárítsuk a politikai határok okozta akadályokat az együttműködéshez. Hogy az (új) remény valósággá válik-e(?), ez az itt élő népek, nemzetek öntudatra ébredése révén, a közöttük létrejövő együttműködések hatékonyságától függ.

A békediktátum államhatáraival szétszabdalt Kárpát-medence népei, nemzetei most esélyt kaptak arra, hogy újra egyesüljenek, és a kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés természetes rendje szerint éljék az életüket, védjék és őrizzék meg közös életterüket, a Kárpát-medencét. Hiszen itt, és ebben a természetes élet(rend)ben élt és alkotott békében, 30 nemzedék.

A megmaradásunk és fejlődésünk kulcsa tehát a kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés természetes rendje (mint a természet törvénye) szerint „működő” Kárpát-medence.

A Kárpát-medence válaszút előtt áll! Vajon képesek leszünk-e arra, hogy - felismervén a Kárpát-medence népeinek egymásra utaltságát és együvé tartozását - most először, igazán egymásra találjunk? Vagy Európa egyedülálló szubrégiója ismét a politkusok hataloméhes marakodásának színhelyévé és a tőkés társaságok szabad prédájává válik. Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai is - mint például a tiszai árvizek, majd pedig a 2000 januárjában történt tiszai cianid szennyezés - vagy most, a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai-román vegyes vállalat Verespatakra (a Maros vízgyűjtő területére) jelentős cianid- szennyezéssel járó technológia alkalmazásával tervezett külszíni aranybányászati beruházás, és a Tournigan Gold Corporation nevű kanadai vállalat Szlovákiába, Körmöcbányára tervezett aranybányászati beruházás határokon átnyúló környezeti kockázatairól és a Kárpátok erdeinek tarvágásairól naponta érkező hírek, most pedig, amikor jelen levelemet írom, Borsabányán (Romániában), a nagy esőzések következtében ismét átszakadt a zagytározó gátja, és nehézfémeket tartalmazó zagy került a Csiszla-patakba, amelynek vize a Visó folyón keresztül a Tiszába ömlik, különös módon mutatnak rá egymástól való függőségünkre, egymásrautaltságunkra és az együttműködés sürgető szükségességére itt, a Kárpát-medencében. 88 évvel a trianoni békeszerződés aláírása után, ma már mindenki számára világos, hogy a szubrégió természeti, földrajzi és kulturális széttagoltsága veszélyezteti a jelen és a jövő nemzedékek jogosan elvárt életminőségét és biztonságát.

 Ezért a Kárpát-medencében élő népek, nemzetek közös történelmi gyökereire, a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataira épülő szolidaritására és összefogására, a tudományágak együttműködésére, a civil társadalom, a tudományos, politikai és kulturális élet, a történelmi egyházak képviselőinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére, a térség természeti és földrajzi viszonyainak alapos ismeretére támaszkodó összehangolt, sürgős cselekvésre van szükség ahhoz, hogy közösen megteremtsük és megőrizzük a Kárpát-medence környezeti biztonságát. Századunk, a XXI. század egyik legnagyobb kihívását feladatát jelenti a végsőkig kihasznált, az ökológiai hanyatlás állapotába került Kárpát-medence természeti és földrajzi egységének a helyreállítása és megőrzése, amely nemcsak Közép-Európa, de egész Európa békéjét, gazdasági és kulturális felvirágoztatását fogja szolgálni. Csakis egy új, a nemzetek közötti párbeszédre és szolidáris együttműködésre épülő regionális megállapodás jelentheti a nagyhatalmi befolyástól mentes Kárpát-medence jövőjét. Ha ez megvalósulna, akkor 88 év után ismét visszaállna a harmónia, és megvalósulna a mai életnél minőségileg jobb, emberhez méltóbb élet a Kárpát-medencében, és akkor ez a térség Európa közepe lenne, nem csak földrajzi értelemben. Az Európai Unió keleti és déli bővítése felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az integráció a Kápát-medence jelenlegi, a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretére, a legszigorúbban tudományos valóság feltárására, mélyreható, tudományos ismeretekre és a tapasztalatok átfogó elemzésére, s a lehetőségek ezekre épített felismerésére épülő politikai döntések alapján történik. A feladat azonban nagyobb horderejű, és sok tekintetben igényesen szakmaibb annál, semhogy a megoldás csak politikusokra bízhatnánk. Ezért az itt élő népek értelmiségi legjobbjainak kell összeülniük és megállapodásra jutniuk egymással egy közös Kárpát-medencei kultúra megteremtése dolgában.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, és az elmúlt másfél évtized tapasztalataira alapozottan, a (kiskunfélegyházi székhelyű) KÖZÉP-EURÓPA KLUB kezdeményezésére, a 2006. november 17-18-án, Kiskunfélegyházán „A Kárpát-medence környezetbiztonsága” címmel megrendezett konferencia résztvevői elfogadták a „Kárpát-medencei feladatok a 21. századra” elnevezésű program előkészítéséről szóló előterjesztést. A program kidolgozására és megvalósítására megalakítottuk a KÁRPÁT-MEDENCEI MUNKAKÖZÖSSÉGET a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportok részvételével. A MUNKAKÖZÖSSÉG kész együttműködni mindazokkal a Kárpát-medencei kormányzati és civil szervezetekkel, a tudományos akadémiák kutató-fejlesztő intézeteivel és a felsőoktatási intézményekkel, amelyek azon fáradoznak, hogy a Kárpát-medence (mint természeti és földrajzi egység) teljes ökológiai rendszerében helyreálljon az egyensúly. Ezért a programban elsőbbséget kap a(z általam javasolt) TISZA ÁRVÍZVÉDELMI PROGRAMJÁNAK is fontos részét képező KÁRPÁTI ERDŐVÉDELMI és ERDŐTELEPÍTÉSI PROGRAM. A következő évtizedek egyik legnagyobb kihívására, a globális éghajlatváltozásra válaszul, mindenek előtt egy közös, Kárpát-medencei klímavédelmi programra van szükség!

A magyar VAHAVA (VÁltozás – HAtás – VÁlaszok) néven ismert kutatási program - amit a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Magyar Tudományos Akadémiával közösen készített el - kidolgozási módszertana alapján, el kell készíteni a Kárpát-medence VAHAVA Programját, majd ki kell dolgozni a Kárpát-medencei Éghajlatváltozási Stratégiát (meg kell határozni a Stratégia alapelveit és prioritásait, továbbá el kell készíteni a Stratégia végrehajtásának feladattervét). Az elkészült dokumentumok alapjául szolgálnak egy közös, Kárpát-medencei népegészségügyi, környezet- és természetvédelmi, erdő-, mező-, és vízgazdálkodási, árvízvédelmi, területfejlesztési, energetikai, közlekedési, ipari és kereskedelmi program kidolgozásához.

 Ezeknek a programoknak a megvalósítása erősítené meg a Kárpát-medence népeinek,nemzeteinek„tartópilléreit”, amelyek nemcsak Közép-Európa, de egész Európa békéjét, biztonságát, gazdasági és kulturális felvirágoztatását fogják szolgálni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Együttműködésre és közös cselekvésre kérem Önt, tisztelettel.

Ennek elfogadása jeléül, kérem, legyen szíves megjelölni a helyet és időpontot, ahol és amikor átadhatom Önnek a felajánlott könyveket és atlaszt.

A felajánlásom elfogadását és a szíves válaszát előre is köszönöm.

Kiskunfélegyháza, 2008. július 28. Tisztelettel:

Melléklet:

A KÖZÉP-EURÓPA KLUB bemutatása Kelemen József főtitkár  KÖZÉP-EURÓPA KLUB

AKÖZÉP-EURÓPA KLUB bemutatása

A KÖZÉP-EURÓPA KLUB mint kiemelkedően közhasznú (civil)szervezet 1996-ban alakult meg Kiskunfélegyházán. Közép-Európa országaiból érkező 120 alapító tag - akik között a tudományos és a kulturális élet képviselői mellett a közélet szereplői is jelen vannak - célul tűzte, hogy a nemzetek közötti nyitott párbeszédre és szolidáris együttműködésre épülő munkával, fórumokon és tudományos konferenciákon

- közösen keresik a válaszokat a jövő kihívásaira, és

- együtt segítik a népek sorsáért felelős döntéshozók munkáját.

A KÖZÉP-EURÓPA KLUB kiemelten foglalkozik a Kárpát-medence mint Európa természet- földrajzilag legegységesebb, legkomplexebb medence-nagytájának (szubrégiójának) környezet- biztonsági kérdéseivel. A KLUB munkaprogramjának legfontosabb témái közül a Kárpát-medence környezeti biztonságát veszélyeztető

- szennyező objektumok (bányászati meddőhányók, technológiai zagytározók, gyógyszer és vegyi üzemek) mint potenciális veszélyforrások feltárása és felszámolása,

- a mező-, erdő- és vízgazdálkodás megbomlott egységének helyreállítása, és

a Tisza vízgyűjtő területét szennyező források megszüntetése, valamint a Verespatakon és Körmöcbányán tervezett felszíni aranybányaprogram megsemmisítése stb.

A KÖZÉP-EURÓPA KLUB állásfoglalása szerint, a Kárpát-medence, kiemelten a Tisza vízgyűjtő területének mint Európa egyik legkonkrétabban definiálható ökológiai egységének nemzetközi regionális egységként való kezelése lehetővé tenné a térség környezeti biztonságát és ökológiailag fenntartható fejlődését. Ennek kiemelt szerepét és jelentőségét különösen a globális éghajlatváltozás kárpát-medencei hatásaira adandó válaszok előkészítése során fogjuk tapasztalni.

A KÖZÉP-EURÓPA KLUB kezdeményezi

- egy átfogó, a jövő kihívásaira választ adó, az ENSZ világkonferenciáin (a riói és johannesburgi „Föld Csúcson”) elfogadott ökológiailag fenntartható fejlődés céljait és követelményeit megvalósító „Kárpát-medencei feladatok a XXI. századra”elnevezésű program kidolgozását,

- a program kidolgozása és megvalósítása céljából a KÁRPÁT-MEDENCE KÖRNYEZETBIZTONSÁGI INTÉZETE-nek létrehozását a Kárpát-medencei országok Tudományos Akadémiáinak, kutató-fejlesztő intézeteinek, felsőoktatási intézményeinek, kormányzati és nem kormányzati / civil szervezeteinek együttműködésével.

A program kidolgozása és megvalósítása érdekében, a 2006. november 17-18-án, Kiskunfélegyházán „A Kárpát-medence környezetbiztonsága”címmel megrendezett nemzetközi tudományos konferencia résztvevői elfogadták a KÖZÉP-EURÓPA KLUB előterjesztését a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportok közösségének létrehozására, és felhatalmazták a KLUB elnökségét a KÁRPÁT-MEDENCEI MUNKAKÖZÖSSÉG megalakítására. A program sikeres megvalósítása érdekében, a MUNKAKÖZÖSSÉG keresi a kapcsolatot és együttműködést mindazokkal a nemzeti és nemzetközi szervezetekkel, kiemelten a Kárpát-medencei környezetvédő civil szervezetekkel és az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságával, amelyekkel eredményes lesz a közös munka. Az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága magyar tagjaival 2005. május 23-24-én, Brüsszelben folytatott tanácskozásokon bemutatott tevékenységünk és programjaink alapján, a Bizottság elfogadta a felajánlott munkánkat, és az együttműködésre felkérő ajánlatunkat. Így lehetővé vált, hogy aktívan részt vegyünk a Bizottságdöntés-előkészítő munkájában.  Kiskunfélegyháza, 2006. november 18.  Dr. Samu Mihály Kelemen József elnök főtitkár