„…az oláhnak már jellemében van a gyanakvó bizalmatlanság, az előítéletes butaság, melyhez a furfangos rosszakaratnak nem kis adagja járul; fennhéjázó, durva, midőn hatalomban van, kígyóként csúszó-mászó, és alázatos, midőn túl van szárnyalva, határtalanul gyáva az erőssel szemben, kannibálilag kegyetlen a gyengével való mérkőzésnél…”

— (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 1870.)

LeveletElőzmény: a Demokrácia  Központról elsőnek még 2002-ben hallottunk, amikor ezen a számon lehetett bejelenteni, ha a szavazók  valamilyen szabálytalanságot észleltek.  Jellemzően  soha, senkinek nem küldtek választ, egyetlen bátorító szó  nem hangzott el, semmiféle visszajelzés nem érkezett erről a számról.)

Így kezdődik a Karády Katalin énekelte dal.  Feleségemmel napról napra hallgatjuk a rádiókat, nézzük a televíziós csatornákat, és már elhatároztuk, hogy nem kapcsolunk be semmiféle átkozott hírforrást. Hogy nem hallgatjuk tovább a szörnyűségeket és a nyilvánvaló hazugságokat. Aztán - mégiscsak bekapcsoljuk a hazugság ládáit. Közben elhatározzuk,  hogy soha többé nem olvasunk újságokat, hisz' úgyis tudjuk, kinek szolgálnak, tudjuk, hogy igen magasból egyetlen kéz irányítja a lapokat is, mint valami marionett  figurákat.

Vona Gábor beszédet mondott a Jobbik évnyitó rendezvényén, 2011 január 29-én.

A beszédben jobbnál jobb humorok vannak, szinte azt hittem, hogy a szilveszteri kabaréműsort hallgatom.

A 30. perctől kezdődött az ország 3 nagy problémáját érintő rész. Néhány napon belül egy kommentárral is kiegészítjük.

NYÍLT LEVÉL A MÉDIA KÉPVISELŐINEK!

Önök halálra ítéltek engem. Úgy is ki lehet valakit végezni, hogy nem teszünk semmit.

De, mondhatnám azt is, hogy a rendszer ítélt halálra. Az a rendszer, amelynek Önök is részei.

Annyi a tehetetlen, a pozíciójában cselekvésre alkalmatlan személy, aki nem képes látni az értékeket, hogy országunknak lehetősége sincs a fölemelkedésre.

Egzisztenciálisan a levegő elfogyott körülöttem. Föl vagyok készülve a pusztulásra. Majdnem három méteres keresztemet mindenki láthatja. (Rajta van az Interneten is: http://www.facebook.com/photo.php?pid=168342&l=6b3dca5111&id=100001305220017 )

Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja.

Arany J.

Emlékezetül:

„…a jogfolytonosság alapelve: a hatalom gyakorlása akkor legitim és törvényes, hogyha biztosított a Szent Korona Országainak azon több-évszázados intézményeinek és elvek szerinti működése, amelyek együttesen garantálják a Szent Korona Országainak függetlenségét, törvényességét, a szabadságot, a jogok és kötelmek egyensúlyát, vagyis mindazt, ami a magyar alkotmányosság lényege. A jogfolytonosság alapelve, hogy törvénytelenség jogot nem alapít! Ennek okán bárki külső vagy belső hatalmi erővel, vagy csellel törvényt, vagy szokásjogot megsért, és a hatalmat nem az alkotmányos intézményeken keresztül és azok működési elve szerint gyakorol, hatalma és tettei jogtalanok lesznek.”

Bósza János komáromi civil autonómiaharcos jan. 13-án délelőtt fóliával takarta be a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) által a komáromi határon felállított emlékoszlopot, mely a trianoni szerződést élteti. „Ez az oszlop a sovinizmus jelképe. Az SNS magyargyűlöletének szimbóluma. Nem kérünk belőle!“ – állt a kék színű fólián elhelyezett feliraton.

Bósza délelőtt 11 óra után ment a határon elhelyezett Trianon-oszlophoz, hogy tiltakozzon ellene. A Bumm (fevidéki újság) negyed 12-kor érte el telefonon, ekkor már – elmondása szerint – egy rendőrautóban ült a helyszínen.

Megjelent Eduardo utolsó könyve, a "Szabadságharcos kézikönyve" munkacímen futó mű, mondhatom alapmű. Megvásárolható a Kapu szerkesztőségében (http://www.kapu.cc).

A nemzeti ellenállás alapművének számító könyv hamarosan a sajtóban is bemutatásra kerül. Alább az ajánló, még alább a címlap.

A magyar történelmi családok Nobilitas Carpathiae elnevezésű felvidéki civil szervezet a múlt év decemberében kidolgozott egy állásfoglalást a magyar Országgyűlés Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottságának 2010 december elején közzétett „Magyarország alkotmányának szabályozási elvei” című anyagával kapcsolatban. Nobilitas Carpathiae polgári társulás állásfoglalása az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása ügyében:

Tisztelt Országgyűlés, tisztelt Magyar Nemzet!

Az adminisztrátor szerette volna a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos vitában eligazodni, ezért megkérte egy jogász barátját, hogy foglalja össze laikusok számára is érthetően a lényeget. Az alábbiakban ez az összefoglaló tanulmány olvasható:

Kedves Péter!

Ígéretemnek megfelelően a jogi érvényesíthetőség szempontjából összefoglalom a kötelező magánnyugdíjpénztárak társadalmi csapda voltát. A Fidesz még idejében felismerte, hogy mekkora veszélyt jelentenek az ország önállóságára nézve a kötelező magánnyugdíjpénztárak.

Az eltelt 20 év egyik legnagyobb csalása a privatizáció volt. A privatizáció alapját a kárpótlás intézménye jelentette, ami tulajdonképpen az emberek becsapását tette legálissá. Mindez jogilag úgy nézett ki, hogy az alkotmány rögzítette a tulajdonhoz való jogot. Erre való hivatkozással vezették be a kárpótlás intézményét amit az Alkotmánybíróság úgy értelmezett, hogy az állam ne materiálisan adja ki (pl: föld, ház, üzlet), hanem az állam belátása szerint értékpapírban, járadékban vagy szolgáltatásban adjon kárpótlást a volt tulajdonosoknak. Ezzel az alkotmány alapján alanyi jogként megjelenő tulajdonjogot a Polgári Törvénykönyv kötelmi jogrendszerébe emelte át a kárpótlási jegyekkel az egész jóvátételi szándékot. Ez jogilag nehéz helyzetbe hozta a volt tulajdonosokat, mert az alanyi jogot, amit a Földhivatal közhiteles nyilvántartása alapján egyszerűen lehetett érvényesíteni, a kötelmi jog bonyulult útvesztőibe irányította át az Alkotmánybíróság (Sólyom Lászlóék).

Ugyanis a tulajdonjog alkotmányban rögzített volta és annak érvényesíthetősége a polgári jogban az AB állásfoglalása szerint materiális formában nem kell egyezzen. Vagyis a föld nemcsak föld lehet, hanem azzal egyenértékű értékpapír is. Persze az értékpapírra sokmindent lehet vetni, de búza sosem fog kikelni belőle. A kérdés az, mi volt a célja a föld értékpapírral való helyettesítésének? Itt kapcsolódok a kötelező magánnyugdíjpénztári befizetésekhez, ugyanis a kárpótlással egyezően, itt is tettenérhető az átverés. Persze ezt mindenki tudta ezért kellett kötelezővé tenni a magánpénztárba való befizetést.
A jelenlegi vitás helyzet azon a téves feltételezésen alapul, hogy a pénztárakba befizetett pénz a befizető magánszemélyek tulajdona. Ez a jogszabályok alapján nem igaz.
Jogilag a helyzet az, hogy a befizetett pénz a befizetőtől közjogi szabályokkal elvont, közteher jellegű járulék, akkor is, ha az névre szóló számlán van nyilvántartva. A pénztártagok és a bank között szerződéses viszony van (így nyithatnak bankszámlát), ezért a befizető nem léphet föl alanyi jogon tulajdoni igénnyel csak kötelmi (szerződésen alapuló) igénnyel. Egyszerűen szólva a kötelező magánnyugdíjpénztár tagok nem tulajdonosai, csak üzletfelei a pénztáraknak.

A befizetett pénz a pénztár tulajdona.

A pénztártagokat nem a befizetett összeg illeti meg, hanem az annak célját jelentő szolgáltatás (nyugdíj). A befizetett pénzt a kötelező magánnyugdíjpénztár használja, szedi a hasznát, rendelkezik vele, olyannyira, hogy az összeg a pénztár könyveiben jelenik meg mint saját forrása. A pénztártagok csak abban dönthetnek, hogy a pénztár mibe fektesse a járulékukat (egyszerű embernek nehéz lekövetni a teljesülés vagy meghiúsulás okát). A befizetőknek abba nincs beleszólásuk hogy az intézmény (magánnyugdíjpénztár) ko nkrétan hogyan használja föl az összeget.

Ennek következtében amikor az állam megszünteti a magánnyugdíjpénztárakat, nincs a befizetőket érintő tulajdonelvonás, csupán egy másik szereplő lép be ebbe a kötelezővé tett sajátos kapcsolatba. Jogilag abszurd egy magánnyugdíjpénztárba való belépés kötelezővé tétele. A befizető szerződéses szabadságáról ugyanis a kötelező jelleg miatt nem lehet szó. Ennek következtében nem a pénztár és a befizető szerződéses viszonya a meghatározó ebben az abszurd helyzetben, hanem a kötelezésről szóló közjogi rendelkezés. Az abszurditást csak fokozza az a csapda, hogy a kötelező magánynyugdíjpénztárakat működtető bankok csődje, veszteséges működése esetén a pénzüket elvesztőknek ki fizetne nyugdíjat, ki gondoskodna róluk?

Jogilag az államnak kell helytállnia, nyugdíjat fizetnie, mert ő kötelezte a befizetőket a magánnyugdíjpénztárba való belépésre. Ez a helyzet időzített bombaként ketyegett a bankokat megadóztató, s ezzel az emberek terheit megkönnyítő Fidesz kormány alatt.

A kötelező magánynyugdíjpénztárak a bankok részéről olyan zsarolópotenciált jelentenek a mindenkori kormányokkal szemben mindenképpen nemzeti érdek megszüntetni.

Tudom Péter, hogy nem egyszerű a jog világában eligazodni, de a lényeget egy mondatban úgy tudom összefoglalni, hogy ami alanyi jogon jár azért nem kell bíróságra menni, ami viszont kötelmi jogon alapul (szerződéses viszony) annak érvényesítése mindig bizonytalan kimenetelű.

 

Az érthetőség kedvéért példákkal szemléltetem a fentieket:

  1. Az a tulajdonos, akinek 20 hektár földje volt amit a kommunisták elvettek, kisajátítottak, nem kaphatta vissza kárpótlásként csak kárpótlási jegyet kaphatott, amivel licitálhatott arra földre, ami a telekkönyvi nyilvántartás szerint alanyi jogon eredendően az övé volt. A licitálás másr kötelmi (szerződéses jogviszony) körébe tartozott, ezért szinte semmi esélye sem volt hogy visszakapja a saját földjét.
  2. A nyugdíjjárulék befizetését az állam írta elő, de az összeget a magánnyugdíjpénztárak kapták meg és a befizetett pénzzel sajátjukként rendelkeztek. A befizetett nyugdíjjárulék után az állam alanyi jogon nyugdíjat biztosít, ugyanakkor a kötelező magánnyugdíjpénztár csak abban az esetben fizet nyugdíjat kötelmi (szerződéses) viszony alapján, ha van rá pénze. Az államot nem engedik csődbe menni (EU tagország) a magánnyugdíjpénztárak maguk is csődbe mennek ha hasznuk van belőle.

 

Üdvözlettel: Laci

DICSEKEDHETNEK A TELJESÍTMÉNYÜKKEL:

 Lejtő.....  Ki volt hatalmon jellemzően ez alatt a 20 évben? (4 év MDF + SzDSz; 4 év MSzP + SzDSz; 4 év FIDESz; 8 év MSzP + SzDSz)

Magyarország népessége:
1989-ben: 10 millió 374 ezer fő
2009-ben: 10 millió 016 ezer fő

Magyarország külső adóssága (bruttó):
1989-ben: 21 milliárd USD
2009-ben: 225 milliárd USD

Nyilvántartott munkanélküliek száma:
1989-ben: mintegy 30 ezer fő
2009-ben: mintegy 470 ezer fő

Létminimum alatt élők száma:
1989-ben: mintegy 900 ezer fő
2009-ben: mintegy 3 millió 300 ezer fő

Hajléktalanok száma (becsült adat):
1989-ben: 5-10 ezer fő
2009-ben: 50-70 ezer fő

Újépítésű lakások száma:
1989-ben: 51 ezer 500 db.
2009-ben: 28 ezer 400 db.

Házasságkötések száma:
1989-ben: mintegy 70 ezer
2009-ben: mintegy 42 ezer

Válások száma:
1980-as évek: 1000 házasságkötésre 350 válás
2000-es évek: 1000 házasságkötésre 590 válás

Élve születések száma:
1989-ben: mintegy 127 ezer
2009-ben: mintegy 96 ezer

Házasságon kívül született gyermekek száma:
1980-as évek: minden nyolcadik gyermek született házasságon kívül
2000-es évek: minden harmadik gyermek született házasságon kívül

Összes bűncselekmények száma:
1989-ben: mintegy 225 ezer bűneset
2009-ben: mintegy 410 ezer bűneset


Befejezésül még egy jelzésértékű számadat: Bogár László közgazdász szerint, a jelenlegi átlagos 120-130 ezer forintos havi fizetés vásárlóértékét tekintve ("folyó áron") annyit ér, mint az 1978-as átlagos munkabér, vagyis 3600 forint...