„Szomorúság” című verséből részletek (mintha csak ma írta volna)
„Nem tudom, mily korban élek,
Béke, béke, béke van,
Mégis nagy háború van..
Csoda, hogy a bútól élek,
Ez a béke egy álbéke,..”
„A sötétség remekel,
Sóhajokra nem felel..
Vérzés nélkül elvérzünk,..
A jövőnkbe annyit lesünk,
Nagyon erős magyarok,
Roppant kevés magyarok,
Nem tudom, mily korban élek,
Csoda, hogy a bútól élek,
Roppant nagy háború van.
Pedig béke, béke van..”
REKVIEM
„..Sértő ilyen rekviem,
Kísértő költő nem pihen,
Verseivel hadba hí,
Hazádhoz vele leszel hív.
Mikor utolsó rohamra megyünk,
Halálba eggyek, veled leszünk.”
„.. Százezer Istent megtagadna,
Egész világnak nekimenne
A magyarért a magyarral..”
