„…az oláhnak már jellemében van a gyanakvó bizalmatlanság, az előítéletes butaság, melyhez a furfangos rosszakaratnak nem kis adagja járul; fennhéjázó, durva, midőn hatalomban van, kígyóként csúszó-mászó, és alázatos, midőn túl van szárnyalva, határtalanul gyáva az erőssel szemben, kannibálilag kegyetlen a gyengével való mérkőzésnél…”
ORBÁN ÉVA: Magyarország! Ne feledd halottaidat! Mint vádlók élnek ők.
A fegyverletétel
1849. augusztus 10-én minisztertanácsi megbeszélésre hívták az Aradon táborozó Görgeyt, aki akkor még nem volt a magyar hadak fővezére. Kossuth és Görgey közt döntő megbeszélés zajlott, miközben Temesvár alatt Dembinszky és Bem döntő csatát vívtak az osztrák fősereggel. A csatát elvesztettük.
1849. augusztus 11- én Aradon két kiáltványt tettek közszemlére. Az egyikben Kossuth Lajos tudatta a nemzettel, hogy a nemzet életének megmentése egyedül a hadsereg fővezérétől, Görgeytől várható, akinek a kormány átadta a legfőbb polgári és katonai hatalmat. „Az igazság és a kegyelem istene legyen a nemzettel!”- fejeződik be Kossuth kiáltványa. A másik hirdetményben Görgey tudatta mindenkivel, hogy a kormány lemondott, és minden hatalom az ő kezében összpontosul. Augusztus 12-én már egyeztetések folytak Világoson a Bohus kastélyban a cári hadi követtel a feltétel nélküli fegyverletételről, a fegyverletételt Görgey közölte a tábor tisztjeivel is.
I. A 133 napos kommunista rémuralom
Kedves Magyar Testvéreim! 1919. március 21-ét a bolsevista diktatúra idejében, 30 éven keresztül 1959-től egészen 89-ig, úgynevezett forradalmi ifjúsági napok keretein belül minden évben meg kellett ünnepelni.
