„A fejlődés alapjait csak magunkban keressük…csak az a mienk, amit önerőből értünk fel. Sohasem jött létre nagy dolog ott, ahol a nemzet munkásai nem önmagukban, hanem másokban bíztak… A nemzeti nagyság alapja csak magában a nemzetben van.

— (Gróf Széchenyi István)

 
Bem szobor“Igazságot, önrendelkezést és békét Kárpátalja népeinek! 
 
Ezért, a magyar külügynek fel kell vetni a különböző európai fórumokon, Kárpátalja békés területi revízióját."
 
„A hit pedig, a remélt dolgoknak, valóságként való elfogadása,
és a nem látott tények felől, a magunk meggyőzése”
 
- Deák Ferenc igy fogalmazott:
„Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és szerencse visszaadhatják.
De, amiről a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése kétséges.”
 
A Biblia erről beszél:
„De, mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk,
hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk”
 
Egy ugyancsak komoly könyv így int, bátorít minket:
 
„Beláthatatlanok az ember távlatai
- csak ámulhatunk rajtuk -
Felmérni azonban, képtelen vagyunk őket.”
(Alexandr. Szolzsenyicin a 20. század tragédiájának nagy orosz elbeszélője)
 
 
Nem akartam itt beszélni, nem akartam itt se lenni, kiállni nyilvánosan, tüntetésen beszélni! Csinálja ezt más helyettem. Vártam, hogy majd mások mondják ki helyettem ezt az égetően fontos üzenetet.
 
De, nem! De, nem csinálja helyettünk meg más azt, amit nekünk kell megtennünk. Vannak, akik el se jöttek, mert nem hallották, és vannak olyanok is (akik nálam ékesebben szóló szakemberek), de nem akartak beszédet mondani ebben a kényes témában. Ezért állok itt, nem tehetek másként!
 
Pedig tudom, hogy csak egy szikra hiányzik, az a bizonyos Isteni szikra, ami lángra gyújtja a magyar nemzet lelkét.
 
Ahogy lángra is gyújtotta 1956. október 23- án, itt a Bem szobornál Sinkovits Imre, szavalatával.
 
S úgy fénylett, hogy bevilágította, a nemzetek lelkiismeretét, Vörösmarty Mihály Szózata:
 
„Megfogyva bár, de törve nem!
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
 
Ezért kedves magyar testvéreim, Kárpátalja népei, Oroszország, az Európai Unió, és az Amerikai Egyesült Államok, és nem utolsó sorban a sokat szenvedett Ukrán nép!
-Békességgel és szeretettel köszöntök mindenkit!
 
Rendkívül fontos esemény miatt gyűltünk össze Budapesten, itt a Külügyminisztérium előtt, 2023. február 27- én.
Ma azért jöttünk itt össze, hogy ország világ előtt kinyilvánítsuk, van szavunk, amit világgá kiáltsunk:
Igazságot, önrendelkezést, és békét Kárpátalja népeinek!
Kárpátalján, ma 2023-ban és eleddig végig, mióta az Ukrán Köztársaság létezik, sárba tiporják az ottlakó népek nemcsak az önrendelkezési jogait (amit már 1991. december 1- i ügydöntő népszavazáson 78 %-os részvétellel, 81.4%-os többségű igennel kinyilvánította, hogy autonóm státuszt kíván), hanem az emberek életkörülményeit is folyamatosan veszélyeztetik.
 
Például döbbenetes mértékű szeméthegyek csúfítják el az Ukrán területen a Tisza partjait. Néhány civil kezdeményezésen kívül államilag nem megoldott a kárpátaljai hulladékgazdálkodás. Ez mára sok ezer illegális hulladéklerakót eredményezett Ukrajnában, melyből számos szeméthegy több 10 méteres magasságban csúfítja a Tisza partjait, mérgezve a folyó élővilágát, veszélyeztetve az emberek egészségét. Közvetlenül a vízpartok mellett kialakított hulladéklerakók, mint ami pl. Rahó városánál is található, magas vízállásnál azonnal a Tiszába mossa a szemetet, ami ideérve Magyarországot is szennyezi. Ez a helyzet megoldásért kiállt.
 
Viszont a békesség kérdése a legsúlyosabb.
 
Az ukrán állam, fennállása óta figyelmen kívül hagyja, sőt folyamatosan lábbal tiporja, és elnyomja a nemzetiségek jogait és megtűri a nemzeti kisebbségek elleni atrocitásokat. Sőt mindezeket tetézve, a kisebbségek elleni törvényeket hoz.
 
 Terrorista módon viselkedve, végül odáig ment, hogy már bizonyítottan 14 ezer Donbaszí orosz vére szárad a kezén, ami miatt is robbant ki az orosz beavatkozás.
 
Ma ott tartunk, hogy Kárpátalja lakosságából a férfiakat az utcákról, munkahelyükről, az óvodáktól, iskoláktól hurcolják el, amikor épp a gyerekeikért mennek.
Egyértelmű információk azt mutatják, hogy ezek a kisebbségi sorkatonák a legveszélyesebb frontokon aránytalanul többen hullanak el, mint az ukrán katonák. Magyarul, közvetett népirtást folytat Kárpátalja nemzetiségei ellen az ukrán kormány azáltal, hogy ágyútölteléknek viszi el erőszakkal az életerős férfiakat.
 
Ki kell mondjuk, hogy Kárpátalján népírtás folyik.
 
A magyar nemzet, újra történelmi sorskérdés elé került. 
Újból fel kell tennünk gróf Apponyi Albert kérdését: „Legyen öngyilkos Magyarország azért, hogy ne haljon meg?” Mit is jelent ez?!
 
A magyarság történelme során a nemzetiségeink jogait igyekeztünk megadni, és védelmezni, de ennek ellenére sajnos téves döntések is születtek, mint amilyen az 1991-ben, Jeszenszky Géza által aláírt Ukrán Magyar Alapszerződés, aminek a 22. cikkelye alapján felbontható, ugyanis az ukrán állam, abból magára vonatkozóan semmit se tartott be.
 
Ugyancsak lelkiismereti kérdés, hogy mentő lépésekkel védjük a sorsunkat hozzánk kötő ruszin nemzetiségűeket is. Ők a "magyaroroszok", akik sorsközösséget vállaltak velünk (aki nem ismeri történelmüket, tessék utána nézni). Kötelességünk fellépni a ruszinok érdekeiért is.
 
Mivel a békesség csakis az igazságosság gyümölcse lehet,
 
ezért a magyar nemzet lelkiismeretének nevében itt az idő, hogy kimondjuk:
 
„Ukrajna bebizonyította, hogy nem képes az etnikai kisebbségekkel (se a magyarral se az orosszal, se a románnal és a többiekkel sem) erkölcsösen viselkedni, ezért a magyar külügynek fel kell vetni a különböző európai fórumokon Kárpátalja békés területi revízióját, hogy megmentse azokat, akik csak tőle várhatnak segítséget.
 
Ez lelkiismereti kötelességünk!
És újból leszünk: Egy Cél és Egy Akarat.
Én ebben hiszek!...
 
Úgy hiszek ebben, mint ahogy:
 
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!”