„A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket…Mindig abban bízunk, hogy intézkedik a Magyarok Istene, és a történelem megvár minket, pedig az megy a maga útján… Aztán bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk… valami hiányzik belőlünk: a bátorság az önismeretre.”
Címoldal
A Budapesten és többekközött Bécsben is lezajlott médiatörvény ellenes tüntetéssel kapcsolatban némi büszkeséggel adhatunk hírt róla, hogy legalább Bécsben sikerült egy szimbólikus ellentüntetést tartani. Az új nagykövet megköszönte a kiállásunkat.
A Lelkiismeret '88 csoprt egyik tagja által szervezett tüntetésre spontán már csak a régi gárdát lehetett mozgósítani. A képeken az ausztria magyarok legjobbjaihoz tartozó személyek közül a transzparenst tartják név szerint Jahn Mária és kisléghi Nagy Lehel, egy koronaőr édesapa fia, jelenleg a 84. évében. Az ő kuvasz kutyája is természetesen a mi oldalunkon tüntetett és keményen megugatta a neki nem szinpatikusokat. A kis csoportunk nagy feltünést keltett, mindenki fotózta, de természetesen a szombati újságokban csak a velünk szemben lévő egyetlen "sajtószabadságos" plakát volt látható. Az osztrák tüntetésen kb. 200 ember vett részt, közülük sok tényleg nem elfogult magyarellenes volt, hanem valóban a sajtó-és szólásszabadság veszélyét látták. Voltak viszont többen a furcsa vallásúak közül, akik nekünk is próbáltak fasiztázni, szélsőjobboldalizni és hollókoszttal etetni. Nagy úr rendesen helyrerakta őket.
A transzparens szövege, amiben az angol bug = bogár szó van:
Ausztriai magyarok véleménye szerint: a médiatörvény csak ürügy.
Bankok
és
globalisták
haggyák
Magyarországot
békében!
Előzmény: a Demokrácia Központról elsőnek még 2002-ben hallottunk, amikor ezen a számon lehetett bejelenteni, ha a szavazók valamilyen szabálytalanságot észleltek. Jellemzően soha, senkinek nem küldtek választ, egyetlen bátorító szó nem hangzott el, semmiféle visszajelzés nem érkezett erről a számról.)
Így kezdődik a Karády Katalin énekelte dal. Feleségemmel napról napra hallgatjuk a rádiókat, nézzük a televíziós csatornákat, és már elhatároztuk, hogy nem kapcsolunk be semmiféle átkozott hírforrást. Hogy nem hallgatjuk tovább a szörnyűségeket és a nyilvánvaló hazugságokat. Aztán - mégiscsak bekapcsoljuk a hazugság ládáit. Közben elhatározzuk, hogy soha többé nem olvasunk újságokat, hisz' úgyis tudjuk, kinek szolgálnak, tudjuk, hogy igen magasból egyetlen kéz irányítja a lapokat is, mint valami marionett figurákat.
Vona Gábor beszédet mondott a Jobbik évnyitó rendezvényén, 2011 január 29-én.
A beszédben jobbnál jobb humorok vannak, szinte azt hittem, hogy a szilveszteri kabaréműsort hallgatom.
A 30. perctől kezdődött az ország 3 nagy problémáját érintő rész. Néhány napon belül egy kommentárral is kiegészítjük.
NYÍLT LEVÉL A MÉDIA KÉPVISELŐINEK!
Önök halálra ítéltek engem. Úgy is ki lehet valakit végezni, hogy nem teszünk semmit.
De, mondhatnám azt is, hogy a rendszer ítélt halálra. Az a rendszer, amelynek Önök is részei.
Annyi a tehetetlen, a pozíciójában cselekvésre alkalmatlan személy, aki nem képes látni az értékeket, hogy országunknak lehetősége sincs a fölemelkedésre.
Egzisztenciálisan a levegő elfogyott körülöttem. Föl vagyok készülve a pusztulásra. Majdnem három méteres keresztemet mindenki láthatja. (Rajta van az Interneten is: http://www.facebook.com/photo.php?pid=168342&l=6b3dca5111&id=100001305220017 )
Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja.
Arany J.
Emlékezetül:
„…a jogfolytonosság alapelve: a hatalom gyakorlása akkor legitim és törvényes, hogyha biztosított a Szent Korona Országainak azon több-évszázados intézményeinek és elvek szerinti működése, amelyek együttesen garantálják a Szent Korona Országainak függetlenségét, törvényességét, a szabadságot, a jogok és kötelmek egyensúlyát, vagyis mindazt, ami a magyar alkotmányosság lényege. A jogfolytonosság alapelve, hogy törvénytelenség jogot nem alapít! Ennek okán bárki külső vagy belső hatalmi erővel, vagy csellel törvényt, vagy szokásjogot megsért, és a hatalmat nem az alkotmányos intézményeken keresztül és azok működési elve szerint gyakorol, hatalma és tettei jogtalanok lesznek.”
Bósza János komáromi civil autonómiaharcos jan. 13-án délelőtt fóliával takarta be a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) által a komáromi határon felállított emlékoszlopot, mely a trianoni szerződést élteti. „Ez az oszlop a sovinizmus jelképe. Az SNS magyargyűlöletének szimbóluma. Nem kérünk belőle!“ – állt a kék színű fólián elhelyezett feliraton.
Bósza délelőtt 11 óra után ment a határon elhelyezett Trianon-oszlophoz, hogy tiltakozzon ellene. A Bumm (fevidéki újság) negyed 12-kor érte el telefonon, ekkor már – elmondása szerint – egy rendőrautóban ült a helyszínen.
Megjelent Eduardo utolsó könyve, a "Szabadságharcos kézikönyve" munkacímen futó mű, mondhatom alapmű. Megvásárolható a Kapu szerkesztőségében (http://www.kapu.cc).
A nemzeti ellenállás alapművének számító könyv hamarosan a sajtóban is bemutatásra kerül. Alább az ajánló, még alább a címlap.
A magyar történelmi családok Nobilitas Carpathiae elnevezésű felvidéki civil szervezet a múlt év decemberében kidolgozott egy állásfoglalást a magyar Országgyűlés Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottságának 2010 december elején közzétett „Magyarország alkotmányának szabályozási elvei” című anyagával kapcsolatban. Nobilitas Carpathiae polgári társulás állásfoglalása az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása ügyében:
Tisztelt Országgyűlés, tisztelt Magyar Nemzet!
Az adminisztrátor szerette volna a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos vitában eligazodni, ezért megkérte egy jogász barátját, hogy foglalja össze laikusok számára is érthetően a lényeget. Az alábbiakban ez az összefoglaló tanulmány olvasható:
Kedves Péter!
Ígéretemnek megfelelően a jogi érvényesíthetőség szempontjából összefoglalom a kötelező magánnyugdíjpénztárak társadalmi csapda voltát. A Fidesz még idejében felismerte, hogy mekkora veszélyt jelentenek az ország önállóságára nézve a kötelező magánnyugdíjpénztárak.
Az eltelt 20 év egyik legnagyobb csalása a privatizáció volt. A privatizáció alapját a kárpótlás intézménye jelentette, ami tulajdonképpen az emberek becsapását tette legálissá. Mindez jogilag úgy nézett ki, hogy az alkotmány rögzítette a tulajdonhoz való jogot. Erre való hivatkozással vezették be a kárpótlás intézményét amit az Alkotmánybíróság úgy értelmezett, hogy az állam ne materiálisan adja ki (pl: föld, ház, üzlet), hanem az állam belátása szerint értékpapírban, járadékban vagy szolgáltatásban adjon kárpótlást a volt tulajdonosoknak. Ezzel az alkotmány alapján alanyi jogként megjelenő tulajdonjogot a Polgári Törvénykönyv kötelmi jogrendszerébe emelte át a kárpótlási jegyekkel az egész jóvátételi szándékot. Ez jogilag nehéz helyzetbe hozta a volt tulajdonosokat, mert az alanyi jogot, amit a Földhivatal közhiteles nyilvántartása alapján egyszerűen lehetett érvényesíteni, a kötelmi jog bonyulult útvesztőibe irányította át az Alkotmánybíróság (Sólyom Lászlóék).
A befizetett pénz a pénztár tulajdona.
A pénztártagokat nem a befizetett összeg illeti meg, hanem az annak célját jelentő szolgáltatás (nyugdíj). A befizetett pénzt a kötelező magánnyugdíjpénztár használja, szedi a hasznát, rendelkezik vele, olyannyira, hogy az összeg a pénztár könyveiben jelenik meg mint saját forrása. A pénztártagok csak abban dönthetnek, hogy a pénztár mibe fektesse a járulékukat (egyszerű embernek nehéz lekövetni a teljesülés vagy meghiúsulás okát). A befizetőknek abba nincs beleszólásuk hogy az intézmény (magánnyugdíjpénztár) ko nkrétan hogyan használja föl az összeget.
Ennek következtében amikor az állam megszünteti a magánnyugdíjpénztárakat, nincs a befizetőket érintő tulajdonelvonás, csupán egy másik szereplő lép be ebbe a kötelezővé tett sajátos kapcsolatba. Jogilag abszurd egy magánnyugdíjpénztárba való belépés kötelezővé tétele. A befizető szerződéses szabadságáról ugyanis a kötelező jelleg miatt nem lehet szó. Ennek következtében nem a pénztár és a befizető szerződéses viszonya a meghatározó ebben az abszurd helyzetben, hanem a kötelezésről szóló közjogi rendelkezés. Az abszurditást csak fokozza az a csapda, hogy a kötelező magánynyugdíjpénztárakat működtető bankok csődje, veszteséges működése esetén a pénzüket elvesztőknek ki fizetne nyugdíjat, ki gondoskodna róluk?
Jogilag az államnak kell helytállnia, nyugdíjat fizetnie, mert ő kötelezte a befizetőket a magánnyugdíjpénztárba való belépésre. Ez a helyzet időzített bombaként ketyegett a bankokat megadóztató, s ezzel az emberek terheit megkönnyítő Fidesz kormány alatt.
A kötelező magánynyugdíjpénztárak a bankok részéről olyan zsarolópotenciált jelentenek a mindenkori kormányokkal szemben mindenképpen nemzeti érdek megszüntetni.
Az érthetőség kedvéért példákkal szemléltetem a fentieket:
- Az a tulajdonos, akinek 20 hektár földje volt amit a kommunisták elvettek, kisajátítottak, nem kaphatta vissza kárpótlásként csak kárpótlási jegyet kaphatott, amivel licitálhatott arra földre, ami a telekkönyvi nyilvántartás szerint alanyi jogon eredendően az övé volt. A licitálás másr kötelmi (szerződéses jogviszony) körébe tartozott, ezért szinte semmi esélye sem volt hogy visszakapja a saját földjét.
- A nyugdíjjárulék befizetését az állam írta elő, de az összeget a magánnyugdíjpénztárak kapták meg és a befizetett pénzzel sajátjukként rendelkeztek. A befizetett nyugdíjjárulék után az állam alanyi jogon nyugdíjat biztosít, ugyanakkor a kötelező magánnyugdíjpénztár csak abban az esetben fizet nyugdíjat kötelmi (szerződéses) viszony alapján, ha van rá pénze. Az államot nem engedik csődbe menni (EU tagország) a magánnyugdíjpénztárak maguk is csődbe mennek ha hasznuk van belőle.
Üdvözlettel: Laci
25. oldal / 28
